Dr. Gönczöl Katalin
Dr. Gönczöl Katalin
1944-ben született Nagykőrösön. 1967-ben házasságot kötött Valki László nemzetközi jogásszal.
1968-ban az ELTE jogi karán szerzett diplomát.
1967-től az akkor alakult kriminológiai tanszéken állt alkalmazásban egyetemi tanársegédként, majd adjunktusként. 1979-ben nevezték ki egyetemi docensnek, 1990-ben egyetemi tanárnak.
1967-től 1985-ig szervezője és vezetője volt a kriminológiai tanszék mellett működő tudományos diákkörnek. Évente 20-80 diák börtönbeli utógondozási munkáját irányította.
Több tanulmányt írt az utógondozás elméleti és gyakorlati problémáiról. Részt vett az erőszakos bűnözés témakörében folyó több éves kutatómunkában. 1978-ban védte meg a visszaeső bűnelkövetők tipológiájáról írt kandidátusi disszertációját, 1989-ben pedig a "bűnös szegényekről" írt akadémiai doktori disszertációját. Kandidátusi disszertációjának megvédése óta négy monográfiája és több mint 140 tanulmánya jelent meg, ezek közül 36 idegen nyelven.
Több éven keresztül részt vett a Szociálpolitikai reformok című kiemelt tárcaközi kutatásban. 1992-94-ben OKTK- kutatást vezetett A bűnözés új tendenciáira adott társadalmi, hatósági reakciók - bűnmegelőzés, büntetőpolitika címmel.
1985 óta tagja a Nemzetközi Kriminológiai Társaság igazgató tanácsának. 1990-ben megválasztották a társaság főtitkár-helyettesévé, majd a tudományos bizottság elnökhelyettesévé. 1983 óta titkára, főtitkára, majd elnöke a Magyar Kriminológiai Társaságnak. 1999-ben a londoni Börtönkutatás Nemzetközi Központja tanácsadó testületének lett a tagja.
1995-2001 között az állampolgári jogok országgyűlési biztosa volt. 2000-2001 között a Nemzetközi Ombudsman Intézet egyik európai területi igazgatójává választották.
2002 júliusától volt az Igazságügyi Minisztériumban a büntetőpolitika elvi kérdéseiért felelős miniszteri biztos. 2003 augusztusa óta az Országos Bűnmegelőzési Bizottság vezető elnöke.
2008 márciusa óta az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkára.
1999-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság magyarországi irodája az általa vezetett hivatalnak adományozta a Menedék-díjat. 2000-ben a Magyar Hírlap az Év Emberének választotta. 2001-ben megkapta az UNICEF-díjat, 2002 májusában MSZOSZ-díjat, 2002. augusztusában pedig Demény Pál Emlékérmet kapott. 2002 augusztusában a Magyar Köztársaság Középkeresztje, 2006-ban pedig a Nagy Imre Érdemrendet kitüntetést vehette át.