null “Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban”

 
Az Alkotmánybíróság és a Kúria közös kezdeményezésére indult 2016-ban az a tudományos kutatómunka, amely az Alaptörvényre történő hivatkozásnak, az Alaptörvény alkalmazásának a bírói gyakorlatban való meghonosodását volt hivatott vizsgálni az Alaptörvény hatályba lépését követő első öt év tapasztalatai alapján. A négykötetes tudományos mű bemutatójának május 29-én az Alkotmánybíróság adott otthont, ahol Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnöke és Darák Péter a Kúria elnöke méltatták a szerzők munkáját és mindketten kiemelték azt a kiváló szakmai együttműködést az Alkotmánybíróság és a Kúria között, amely lehetővé tette e hiánypótló munka megszületését.
 
Ezt követően Szalayné Sándor Erzsébet az alapvető jogok biztosának a magyarországi nemzetiségek jogainak védelméért felelős helyettese és Sonnevend Pál az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese tartottak – a kiadványok szerteágazó tematikájára és terjedelmére tekintettel, szubjektív – könyvbemutatót. 
 
Szalayné Sándor Erzsébet kiemelte, hogy a 2011-ben elfogadott Alaptörvény főként az alkotmányjogi panasz új rendjén keresztül a korábbitól eltérő, új szintre emelte az Alkotmánybíróság és a Kúria kapcsolatát. S mivel eljárásaik összehangolását a hatályos jog csak részlegesen végzi el, jócskán maradt tere a bírói gyakorlatnak. A 2011-2017 közötti időszak bírói jogértelmezési gyakorlatának feltárására a két alkotmányos intézmény által kiírt tudományos kutatói pályázat jó megoldásnak bizonyult. A kötetek előszavában a pályázatot kezdeményező bírósági elnökök hitet tesznek amellett is, hogy a tudomány terepe az, ahol a hatalmas tényanyag elemzése a tudomány eszközeivel a leghasznosabban megtörténhet. Ez a terep az, ahol az Alaptörvénnyel kapcsolatos szakmai kihívásokat ütköztetni érdemes – hiszen az új kontextusba helyezett alapértékek és követelmények önmagukban is számos kérdést vetettek illetve vetnek fel folyamatosan. A hatásköri kérdések – legyenek azok akár a Kúria és az Alkotmánybíróság, de akár a nemzetközi összefüggésekből következő hatásköri kérdések – értelmezése sem tekinthető mindenki által elfogadott szakmai evidenciának, helye van tehát a tudomány eszközével való vizsgálatnak. Ezért csak helyeselni lehet, hogy azt az öt kutatási témakört, amelyeket a Kúria és az Alkotmánybíróság befogadott, a magyar jogász-szakmában ismert és elismert számos szerző elfogultság nélkül, a tudomány eszközeivel, a tudományos hitelességhez való ragaszkodással elemezte. 
 
A kutatási témakörök az alábbiak voltak:
• Az AB és a Kúria kapcsolata a hatásköri rendelkezések alapján (külföldi kitekintéssel)
• A felülvizsgálati és az alkotmányjogi panaszeljárások párhuzamosságából adódó eljárási kérdések
• Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának, illetve a bírói kezdeményezések érdemi vizsgálatának feltételrendszere
• Az Alaptörvény egészének érvényesülése (főbb alapjogonként elemezve)
• A társadalom széles körét érintő olyan aktuális jogi kérdések elemzése, amelyekben az Alaptörvény gyökeres változást hozott (pl. szülőtartás, jogos védelmi helyzet megítélése, stb.)
 
Az Alaptörvény első öt évének érvényesülése a kúriai és alkotmánybírósági gyakorlatban – nem csak a téma nagysága, a hatásköri, alapérték-értelmezési és egyéb fogalom-határok bizonytalansága miatt rendkívüli feladat. Az Alaptörvény létrejöttét kísérő átpolitizáltság, az alig néhány év alatt véghezvitt számos módosítás, a sajátos szellemi-érzelmi viszony nem könnyíti meg annak a dolgát, aki objektíven és világosan szeretne írni az Alaptörvénnyel kapcsolatos bírói gyakorlatról. A tudományos kutatáson alapuló írásművek kötetbe szerkesztése vélhetően a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a látható és láthatatlan „aknamezőket” úgy kerüljék el az érintettek, hogy a függetlenség és a pártatlanság megmaradjon, a szakmai elegancia és profizmus lehetőség szerint ne sérüljön. A nézetek és vélemények közötti törésvonalak bemutatásával, az esetleg szemben álló álláspontok elemzésével a szerzőknek sikerült a szakmaiság és a tudományos hitelesség talaján maradniuk.
 
A biztoshelyettes hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény érvényesülésében szerepet játszó gyakorlatnak van személyesebb aspektusa is. A 2011 előtti alapjogvédelem eszközrendszeréhez képest megnyílt az út a bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálata előtt, az ún. valódi alkotmányjogi panasz és az (ombudsman számára biztosított) absztrakt utólagos normakontroll terén rendelkezésre álló indítványozási jogkör felváltotta a bárki által érintettség nélkül kezdeményezhető normakontroll, az actio popularis preventív eszközét.
 
Szalayné Sándor Erzsébet kiemelte, hogy ebben az átalakítás utáni helyzetben, amikor egy újfajta egyensúly kialakításának az esélye teremtődött meg, és amelyben az egyéni jogvédelem nagyobb hangsúlyt kaphatna, az ítélkező bíró – legyen szó akár a rendes bíróságok, de még inkább a Kúria illetve az Alkotmánybíróság bíróiról – egyfajta  „személyiségi szűrőjének” kiemelt szerep jut. A bíró saját személyes meghatározottságain múlhat, hogy például egy valódi alkotmányjogi panasz kapcsán láthatóvá válnak-e a releváns sérülni látszó alapjogok, vagy éppen a mögöttes társadalmi és egyéb hatások, hogy milyen minőségű indokolás elegendő, hogy a vonatkozó nemzetközi bírói gyakorlat tud-e támpontot nyújtani a konkrét ügyben, találkozott-e szakirodalmi álláspontokkal az ítélkező bíró – a sor folytatható. A legmagasabb szintű alapjogvédelmi intézmények megtestesítőinek így a személyes szerepfelfogása is meghatározó egy-egy ügy alapjogi értelmezése és az ezzel kapcsolatos aktivitás során. A szűken vett független és pártatlan szakmai teljesítményhez az alapjogi dogmatika széleskörű ismerete és például a szükségesség-arányosság teszt érdemi használata nélkül az ítélkezés lehet alaptörvény-konform, és mégis alapjogi szempontból hiányérzetet keletkeztető. Az ombudsmanhelyettes jelezte, örömmel olvasott a tanulmányok között olyan munkákat is, amelyek reflektálnak az ítélkezésben illetve az alapjogvédelemben szerepet játszó személyek ilyenfajta „személyiségi szűrőjének” a jelenségére. 
 
Összességében úgy vélte, hogy a négykötetes kézikönyv segítséget fog nyújtani az ítélkező bíróknak és reménybeli alapjogvédőknek is ahhoz, hogy hatékony és kiszámítható munkát végezzenek, újítsanak, ha kell, és ne engedjenek a jogállammal kapcsolatos kételyeknek.