Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Magyarországon a transz embereknek lehetőségük van ugyan arra, hogy a nemüket és a nevüket a valós identitásuknak megfelelően változtassák meg, de az eljárásnak nincs jogi szabályozása. Az alapvető jogok biztosa szerint aggályos ez a helyzet, amelyben nem érvényesülhetnek a tisztességes eljárás alapgaranciái, így a határidők, a tisztázott döntési jogkörök, a jogorvoslat sem. Székely László ombudsman ezért az emberi erőforrásokért felelős minisztert kérte fel, hogy a civil-szakmai szervezetek bevonásával orvosolja a szabályozásbeli problémákat.

Az alapvető jogok biztosának vizsgálata egy civil szervezet és két fiatal panaszos beadványára reagált. A civil szervezet azt panaszolta, hogy bár jelenleg a transz emberek megváltoztathatják a nemük megjelölését és vele a nevüket, ám ennek eljárására nincs jogi szabályozás, és nincs hivatalos tájékoztatás arról, milyen dokumentumokat kell benyújtani, melyek az eljárás határidői és milyen jogorvoslati lehetőségek állnak az érintettek rendelkezésére. Két egyedi ügyben pedig 17 éves fiatalok jelezték, hogy esetükben a szakorvosi vélemény indokoltnak találta a nem- és névváltoztatás folyamatának elindítását, az Emberi Erőforrások Minisztériuma ennek ellenére hosszú várakozás után elutasította a kérelmüket.

A biztos a jelentésében arra utal, hogy a nemi identitás az a nem, amelybe tartozónak az érintett személy tekinti magát. A transz emberek esetében is a nemük meghatározásának jogi értelemben vett alapja a saját önazonosságuk, identitásuk, függetlenül attól, melyek a létező, a másik nemre jellemző jegyeik. Az ombudsman már a jelentése első megállapításai között fontosnak tartotta tisztázni, hogy a nem jogi elismerése, azaz a nem- és névváltoztatásra irányuló eljárás nem feltételezi a nemi jegyeket megváltoztató orvosi beavatkozásokat és nem is áll velük szükségszerű logikai kapcsolatban. A transz emberek nemi identitása nem egyezik meg a külső nemi jegyeikkel, esetükben a nem- és névváltoztatás jogi eljárásának biztosítása nem orvosszakmai kérdés, hanem az emberi méltósághoz és az önrendelkezéshez való jog érvényesülését érinti.

Magyarországon lehetőség van a nem jogi elismerésére, de a nem megjelölésének megváltoztatására és az ehhez kapcsolódó névváltoztatásra vonatkozó eljárás rendjét nem részletezi átfogó jogi szabályozás. Az eljárásban az Emberi Erőforrások Minisztériumának szerepe az, hogy a nem megváltoztatásához kapcsolódó diagnózist szakvélemény keretében megvizsgálja. Ennek szabályai azonban nem kidolgozottak, nincs egységes gyakorlat arra, hogy a szakvéleményt kitől, milyen formában, milyen tartalommal kell beszerezni. Az eljárási feltételek megismerhetőségének hiánya, az ad hoc gyakorlat miatt jelentős számú a hiánypótlás, az eljárások elhúzódnak, ami szükségtelenül hosszan tartó bizonytalanságnak teheti ki az érintetteket - és mert alakszerű döntés sem születik, a jogorvoslat is esetleges. A biztos megállapította, hogy ebben az önrendelkezési jog érvényesülése szempontjából kiemelt eljárásban a világos kereteket, garanciákat, egyértelmű feladatkört és felelősséget megállapító jogi szabályozás hiánya mind alapjogi, mind pedig jogbiztonsági szempontból aggályos.

A szabályozással összefüggésben alapvető jelentősége van tehát annak, hogy a nem-és névváltoztatás elsősorban nem műtéti, hanem jogi kérdés. Vannak ugyanis olyan transznemű személyek, akik nem, vagy nem azonnal kívánnak a nemi megerősítő beavatkozáson átesni, vagy arra nincs lehetőségük. A magyar szabályozás a nemzetközi standardokkal összhangban a jogi értelemben vett nem- és névváltoztatás előtt nem követeli meg a nemi átalakítást, csak azt, hogy orvosi diagnózis állapítsa meg a transzneműség tényét.

A jelentés szerint a gyakorlatban automatikusan elutasítják a 18 év alattiak kérelmét akkor is, ha az minden feltételnek megfelel. A panaszosok által leírt esetekben csak 4-5 hónapos késéssel, többszöri érdeklődés után került sor arra, hogy tájékoztassák őket az elutasításról. Az eljárás elhúzódása a biztos szerint sértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, bizonytalanságot idézett elő, fenntartotta a lelki traumatizációt, jelentős anyagi terhet is rótt rájuk. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy nem- és névváltoztatási eljárás szabályozásakor világosan állást kell majd foglalni a kezdeményezés életkori alsó határáról is.

A jelentés kiemeli, hogy az érintetteknek joga van ahhoz, hogy az új, megváltoztatott nemüknek, nevüknek megfelelően állítsák ki számukra a szükséges iratokat, bizonyítványokat. Az ombudsman vizsgálata szerint ennek kapcsán aggályos az, hogy a felsőoktatásban a nem és a név megváltoztatását követően nincsen mód annak kezdeményezésére, hogy az újakra cseréljék az eredeti oklevélben szereplő adatokat.

A biztos felkérte az emberi erőforrások miniszterét olyan szabályozás előkészítésére, amely a jogbiztonság, a tisztességes eljárás biztosításával teszi lehetővé a transz emberek számára a nemi identitásuknak megfelelő nem és név választását. Az ombudsman felkérte a minisztert, hogy törvénymódosítás kezdeményezésével tegye lehetővé a transz emberek felsőfokú végzettséget igazoló okiratain a születési anyakönyvi kivonatukon bejegyzett, valódi nemi identitásuknak megfelelő név átjegyzésének kérelmezését.