Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Nemzetiségi Ombudsmanhelyettesként feladatomnak tartom, hogy a hazánkban élő nemzetiségi közösségek történetének sorsfordító eseményeiről megemlékezzek. Évről évre ilyen szomorú kötelességem az, hogy a roma holokauszt emléknapja alkalmából tisztelegjek a fél millió európai, köztük több tízezer magyar roma áldozat előtt. 

Sem emlékezni, sem emlékeztetni nem könnyű, amikor az emlékezés csak fájdalmat és szenvedést jelent, a roma holokauszt kapcsán azonban három okból is kötelességünk megtenni ma is és minden hétköznap.

Egyrészt azért, mert a borzalmak túlélői sajnos egyre kevesebben vannak már köztünk. Nem mesélhetnek többet, nem válaszolhatnak a kérdéseinkre és nem ölelhetjük el tőlük a fájdalmaikat. 

Másrészt azért, mert a borzalmaknak ma már semmilyen formában nem kellene létezniük. Azok, akik ma szorongás nélkül élhetik az életüket Európában, felelősséggel tartoznak a nemzetiségi származásuk, vagyoni helyzetük, fizikai tulajdonságaik vagy identitásuk miatt továbbra is megvetett, kirekesztett és üldözött személyekért. 

Harmadrészt pedig azért, mert a jövőnkért emlékezünk és emlékeztetünk: nem engedhetjük meg hogy gyilkos eszmék, politikai ideológiák vagy a tájékozatlanságból eredő előítéletek, diszkriminatív magatartások ismét elragadják emberek döntési lehetőségét életük alakításáról, szabadságukat, méltóságukat és életüket is veszélyeztetve.

Ehhez a hármas felelősséghez pedig egyetlen eszközünk van: vegyük észre és lépjünk fel időben és határozottan a gyűlöletbeszéd és a diszkrimináció valamennyi formájával szemben! 

Segítsük a gyermekeinket is ebben: meggyőződésem, hogy a társadalom egészséges védekező mechanizmusa csak akkor alakulhat ki a káros tendenciákkal szemben, ha az ifjúságot már kiskorától kezdve hiteles történelmi és társadalmi ismeretekkel, széles látókörrel és megfelelő kritikus szemlélettel vértezzük fel annak érdekében, hogy felismerjék a kirekesztő és gyűlöletkeltő szándékot, és fellépjenek azzal szemben.

Hangosnak kell lennünk akkor is, ha a jelen egzisztenciális kihívásairól beszélünk. A romákat sújtó hátrányos megkülönböztetést, szociális, munkaerő-piaci, oktatási, lakhatási vagy akár egészségügyi problémáikat nem érthetjük meg, és így nem is kezelhetjük eredményesen anélkül, hogy ismernénk e problémák múltbeli gyökereit és nem számolnánk az aktuális társadalmi helyzettel.

Nemzetiségi Ombudsmanhelyettesként számtalan egyéni jogsértéssel kapcsolatban nyújtottam segítséget, valamint elvi állásfoglalásokban és az ombudsmannal közös jelentésekben mutattam be a romák történelmének – így a holokauszt témájának – kutatásával és oktatásával kapcsolatos követelményeket, a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés lehetőségeit, valamint az egyéni és közösségi nemzetiségi jogok érvényesítésének különböző területeit.

A sikerek mögött legtöbbször ott egy közösség is, amely nem pusztán a tagjainak számszerű összessége, hanem azonos irányba mutató önmozgással, közös célba vetett hittel rendelkezik, és közös fellépéssel tud csak eredményt elérni. Az együttműködés, az együtt gondolkodás és ezzel párhuzamosan az egyén szabadságának tiszteletben tartása az egyetlen út, ami az igazi szabadsághoz és az emberi méltóság védelméhez vezet.

Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet
nemzetiségi ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár