null Közös jelentés egy roma nemzetiségű személy özvegyi nyugdíjának elbírását érintő eljárással összefüggésben

Az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes közös jelentést adtak ki egy roma nemzetiségű személy özvegyi nyugdíjának elbírását érintő eljárással összefüggésben. A közös jelentés megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság súlyosan megsértette a hatóságok közötti együttműködés elvét, valamint az ügyféllel, illetve az érintett szervekkel szembeni jóhiszeműség követelményét. A rendelkezésre álló adatok és dokumentumok alapján megállapították, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság munkatársai a panaszos ügyében nem tartották be az Ákr.-ben elírt határidőt, azt jelentősen túllépték. Összességében azt is megállapították, hogy az elhúzódó eljárás a jogállamiság elvéből eredő tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoggal kapcsolatban visszásságot eredményezett. A biztos és biztoshelyettes közös jelentésének célja az volt, hogy az érintett, illetékes hatóságok a jövőben a vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásával járjanak el, megelőzve a felmerült alapjogi visszásság ismételt előfordulását, egyidejűleg elősegítve azt is, hogy a roma nemzetiségű ügyfelek esetében az egyenlő bánásmód követelménye az eljárás minden szakaszában maradéktalanul érvényesüljön

A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság) eljárását sérelmező panaszos ügyében a beadványozó meghatalmazottja fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához. Megírta, hogy meghatalmazója 2017 októberében özvegyi nyugellátás iránt igényt terjesztett elő néhai párja – jogszerző – jogán. A Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala a kérelmet elutasította, a jogorvoslat felhasználását követően pedig a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A panaszos keresete alapján indult eljárást a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Bíróság) megszüntette. 2018 augusztusában a panaszos ismételten előterjesztette az özvegyi nyugdíj elbírálása iránti igényét, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az újabb kérelem alapján indult eljárást megszüntette. A végzéssel szemben a panaszos keresetet terjesztett elő, amelynek következtében a Bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, és új eljárásra utasította a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2019 májusi tájékoztatását követően a panaszos nem kapott érdemi információt az ügyében indult eljárásról. Ezért a jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd és a meghatalmazottja több alkalommal is megkereste a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot, érdemi választ azonban ők sem kaptak. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztatása szerint a döntés végül 2020 áprilisában született meg, amelyben ideiglenes özvegyi nyugdíjat állapítottak meg a panaszos részére. A panaszos és a képviseletében eljáró személyek a tájékoztatás hiánya mellett az elhúzódó eljárást kifogásolták.  

Tekintettel arra, hogy az ügyben alapjogi visszásság gyanúja merült fel, az alapvető jogok biztosa és a nemzetiségi biztoshelyettes közös vizsgálatot indított. Az eljárás során megkeresték a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazgatóját, részletes tájékoztatást kérve. 

A biztos és a biztoshelyettes a vizsgálatban megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megsértette az egyszerűség és az együttműködés elvének érvényesülését, amikor a panaszos ügyfél és a képviseletében eljáró személyek nem kaptak olyan érdemi tájékoztatást az ügyükben zajló eljárás menetéről, a megtett intézkedésekről, amelyek ténylegesen elősegítették volna annak áttekintését, illetve az elhúzódó eljárás okainak megértését. 

A hatóságok együttműködésének elvével összefüggésben a konkrét ügyhöz kapcsolódóan a biztos és a biztoshelyettes a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Tolna és Baranya Megyei Kormányhivatallal kialakított munkakapcsolatát is megvizsgálta. A kormányhivatalok által készített jegyzőkönyvek az eljárás alapját és a döntéshozatalhoz szükséges tényeket tartalmazták. Megállapították, hogy a felkért hatóságok a megkeresések beérkezését követően eleget tettek az együttműködési kötelezettségüknek, és a jegyzőkönyveket jóval előbb megküldték, mint amilyen tájékoztatást adott a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a panaszos jogi képviselője számára. A rendelkezésre álló adatokból kiderült, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a 2019-ben beérkezett adatokat nem kellett volna 2020-ban ismételten bekérnie a Tolna Megyei Kormányhivataltól, másrészt pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy korábban kellett volna intézkednie a Baranya Megyei Kormányhivatal ismételt megkeresése és további tanúk meghallgatása érdekében. Mindezekre figyelemmel a biztos és a biztoshelyettes közös jelentése megállapította, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság súlyosan megsértette a hatóságok közötti együttműködés elvét, valamint az ügyféllel, illetve az érintett szervekkel szembeni jóhiszeműség követelményét.

A biztos és a biztoshelyettes az egyenlő bánásmód követelményét megtartó, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélküli eljárás elvének az érvényesülését is vizsgálta, és az iratanyagot áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseire figyelemmel a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés nem állapítható meg a panaszügyben. 

Jelentésében a biztos és a biztoshelyettes felkérte a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Igazgatóját, hogy ismételten hívja fel a hatóság munkatársainak a figyelmét a közigazgatási hatósági eljárás garanciális alapelveinek megfelelő ügyintézésre, illetve az Ákr. 50. § szakasza által előírt ügyintézési határidők betartására. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Igazgatójának saját hatáskörében végzett vizsgálatára és intézkedésére is tekintettel a figyelemfelhíváson túl a vizsgált ügyben a biztos és a biztoshelyettes további intézkedést nem látott indokoltnak.

A jelentés teljes szövege itt olvasható.