Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes Titkársága

A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes is részt vett az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának magyar elnöksége alkalmából rendezett nemzetközi konferencián, amelyen "A Magyarországon élő nemzetiségek jogvédelme az ombudsmanhelyettes szemével" címmel előadást tartott a jogvédelem aktuális tendenciáiról és a továbblépési lehetőségekről.
Az eseményen a nemzetközi kisebbségvédelem kiemelt szereplői mellett a hazai nemzetiségi közösségek vezetői, valamint a politikai, illetve szakpolitikai terület magas rangú képviselői vitatták meg az egyes szakkérdéseket.
Az ombudsmanhelyettes beszéde elején jelezte: „Ma már a magyar jogrendszerbe ágyazott szabályozási környezetben élhetünk, bár a „nemzetiségi jogok” kifejezés hallatán még ma is sokan sokfélét gondolhatunk. Annak felismeréséhez, hogy egyszeri és megismételhetetlen személyiségünk a többségitől eltérő adottságaink, anyanyelvünk, hagyományaink kölcsönhatásának lenyomata, nem szükséges szakembernek lennünk. A származás miatti kirekesztés igazságtalanságának felismeréséhez sincs szükség különleges képességekre, csak az emberségünkre. Az ilyen élethelyzetek megértéséhez és a jogvédelmi lehetőségek megismeréséhez az ehhez hasonló konferenciák, valamint a nemzetiségi érdekképviseleti és jogvédelmi szervezetek munkája is elengedhetetlen.”
A nemzetiségi jogok jelenlegi helyzetével kapcsolatban kifejtette, hogy az ügyforgalmi tendenciák és a szakmai partnerektől érkező visszajelzések alapján a nemzetiségi jogok érvényesítése során egyaránt megfigyelhetőek egyéni jogalkalmazói hibák és rendszerszintű visszásságok is. Az ombudsmani jogvédelem sajátossága, hogy a panaszok kezelése mellett kiemelt figyelmet kell fordítania a jogi és társadalmi tendenciák érzékelésére, valamint a szükséges szakmai javaslatok mielőbbi kidolgozására. 
Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy biztoshelyettesi munka során az ügyek jellegében és típusában az elmúlt években jelentős változást is tapasztalt. A korábbi „klasszikus” nemzetiségi panaszok – így különösen a helyi önkormányzatok részvételi jogaival, az intézményfenntartás egyes kihívásaival vagy konkrét finanszírozás anomáliákkal kapcsolatos panaszos megmaradtak, azonban az országos nemzetiségi önkormányzatok és a szószólók hatékony érdekérvényesítő és jogvédelmi tevékenységének eredményeként a konkrét panaszügyek száma csökkent, jelentősen nőtt azonban az általános vagy rendszerszintű problémát felvető beadványok száma. Ezek jellemzően több közösséget, illetve több – például intézményfenntartás vagy pedagógusképzés – miatt fokozottan érintett, azonos helyzetben lévő nemzetiséget érintenek és túlmutat az egyéni jogorvoslaton, hiszen folyamatos teleologikus gondolkodást, szakmai koncepciókat és a fejlesztések iránti nyitottságot igényelnek.

A roma nemzetiséggel kapcsolatban emlékeztetett rá: a szociológiai kutatások alapján mintegy 650.000 főt számláló roma közösségek sorsa a többi nemzetiség sorsától eltérően alakult, egy sajátos perspektívával egészül ki. Nemzetiségként részesülnek ugyan a kulturális autonómia által nyújtott külön jogokból, ezek gyakorlati érvényesítésével azonban – a közösség tagjait a társadalom más csoportjainál nagyobb mértékben sújtó mélyszegénység, kiszolgáltatottság és hátrányos megkülönböztetés hatásai miatt – szerényebb mértékben tudnak élni. A romák esetében a nemzetiségi jogok érvényesítése mellett éppen ezért napjainkban is kiemelt szerepet kap – a történelmi hátrányok és a gyakran tapasztalt hátrányos intézményes megkülönböztetés elleni harc eszközeként – az egyenlő bánásmód biztosítása és speciális esélyegyenlőségi programok végrehajtása. 
Az elmúlt években megjelent elvi megállapításai és a biztossal közös jelentései alapján néhány olyan kérdésre is nyomatékosan felhívta a figyelmet, amelyekben ugyan az elmúlt években előrelépés tapasztalható, de a helyzet megnyugtató rendezése érdekében további hosszabb távú kormányzati intézkedések is szükségesek.