Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Nem értesültek a gyermekek védelmére hivatott hatóságok arról, hogy németországi állami gondoskodásból magyar nevelőszülőkhöz kerültek odahaza súlyosan veszélyeztetett gyermekek. Így a magyar hatóságok és szolgáltatók akkor sem tudtak volna feltétlenül intézkedni, amennyiben a magyarul nem beszélő, idegen környezetbe költöztetett gyermekek jogai hazánkban sérültek volna. Az alapvető jogok biztosa jelentésében az emberi erőforrások miniszteréhez fordult ajánlásával: külföldi állampolgárságú gyermek magyarországi elhelyezéséről legalább megyei szinten tájékoztassák a védelemre kötelezett gyámhatóságot.

A biztos a sajtóból értesült, hogy a német gyermekek közül többeket Baranya megyében olyan nevelőszülőknél helyezték el, akiknek nincs sem szakképzettségük, sem nyelvtudásük. A tudósítások szerint a kiszolgáltatott, idegen nyelvi környezetbe került, súlyosan veszélyeztetett gyermekek nem kaptak megfelelő oktatást, ellátást.

Az ombudsman hivatalból indított vizsgálata során a kérdés szabályozási hátteréről kiderült, hogy az Európai Unió Tanácsának egy rendelete értelmében uniós tagállamból jogszerűen helyezhetők gyermekek más tagállamba nevelőszülőkhöz úgy, hogy a fogadó ország hatóságait semmiféle engedélyezési és ellenőrzési kötelezettség sem terheli. Magyarországnak ilyenkor egy hozzájárulási nyilatkozat formális kiadása a feladata.

A vizsgálat feltárta, hogy sem a rendelet alapján kijelölt magyar központi hatóságnak -  az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályának -  sem a Baranya Megyei Kormányhivatalnak nem volt tudomása sem a gyermekek veszélyeztetettségéről, sem arról, hogy őket a Rendeletben előírtaktól eltérő módon helyezték el. Erről jelzést a szolgáltatók ellenőrzésére jogosult német hatóságoktól nem kaptak, így intézkedésre sem volt módjuk. A biztos magyar hatóságok tekintetében így alapjoggal összefüggő visszásságot nem állapított meg, a német hatóságok esetleges mulasztásait pedig joghatóság hiányában eleve nem vizsgálhatta.

A jelentés megjegyzi: a Gyermekjogi Bizottság többször felhívta Németország figyelmét, hogy a Gyermekjogi Egyezmény szempontjából aggályos az a gyakorlat, hogy viselkedészavarral küzdő, állami gondozásba vett gyermekeket megfelelő ellenőrzés és értékelés nélkül más európai uniós tagállamban helyeznek el.

Az alapvető jogok biztosa szükségesnek látta jelentésében felhívni valamennyi érintett figyelmét, hogy a német gyermekek találkozhattak a magyar gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaival. Egészségügyi ellátást ugyanis kaphattak, köznevelési intézményekkel kerülhettek kapcsolatba, azaz sokan tudhatnak az ittlétükről. Az ombudsman szerint fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ha ezek a gyerekek Magyarországon veszélyeztetett helyzetbe kerülnek, akkor a jelzőrendszer ezt észlelő tagjának meg kell tennie a szükséges lépéseket.

Az alapjogi biztos szerint a jelzőrendszer működését segítené, ha a védelemre köteles és hivatott hatóságok, szolgáltatók tudnának az illetékességi területükön nevelőszülőkhöz helyezett, külföldi állampolgárságú gyermekekről.  Az értesülés hiányában nem érvényesülhet hatékonyan a jogbiztonság követelménye, a gyermek legfőbb érdekét figyelembe vevő eljárás elve, csorbulhat a védelemhez és gondoskodáshoz fűződő joga – vagyis fennáll a jogsérelem közvetlen veszélye.

Székely László ombudsman így mindezek miatt annak megfontolását javasolta az emberi erőforrások miniszterének, hogy legalább a kormányhivatalok kapjanak tájékoztatást akkor, amikor a központi hatóság hozzájárul egy külföldi állampolgárságú gyermek elhelyezéséhez magyar nevelőszülőnél. A biztos a minisztert arra is kérte, hogy az ombudsmani jelentést küldje meg valamennyi kormányhivatal gyámügyi és igazságügyi főosztályának, illetve német nyelvre lefordítva juttassa el a német központi hatósághoz.