Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Alapvetően gördülékeny és hatékony a hajléktalan-ellátásban résztvevő, közreműködő szervezetek és intézmények közötti együttműködés. A téli krízisidőszakban valamennyi olyan hajléktalan embernek jutott szálláslehetőség, aki igénybe akarta venni ezt a szolgáltatást. Ugyanakkor viszont megoldatlan a pszichiátriai gondozásra szoruló, a lábadozó és a speciális igényű, például mozgáskorlátozott hajléktalanok ellátása. A pozitív változások mellett is maradtak problémák az adminisztrációval. Az ombudsman immár ötödik éve vizsgálja és jelentésben mutatja be a téli krízisidőszak hajléktalan-ellátásának helyzetét.

        Ezen a télen aluljárókat, pályaudvarokat és a legjelentősebb hajléktalanszállásokat kerestek fel Székely László alapjogi biztos munkatársai és írásos, valamint személyes információkat kértek az ellátó helyektől, továbbá a Fővárosi Önkormányzattól, és a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól. Az idei vizsgálat kedvező tapasztalata, hogy – egy-egy kivételes helyzettől eltekintve – alapvetően gördülékeny és hatékony a hajléktalan-ellátás intézményrendszerének működtetésében résztvevő, közreműködő szervezetek, intézmények, hivatalok közötti együttműködés; a legnagyobb szervezetek a működési feltétel- és keretrendszer által lehetővé tett mértékig rugalmasan, a felmerülő igényekhez igazodva látják el feladataikat.

        A téli krízisidőszak vizsgálati jelentése egyebek között arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonytalan a budapesti, Albert Flórián úti fertőtlenítő fürdető állomás ingatlanának tulajdonjoga. Ez az egyetlen olyan hely, ahol várakozási idő nélkül végzik el a fertőtlenítő kezelést és adnak ki igazolást élősködő-mentességről. Az igazolás ahhoz szükséges, hogy a hajléktalanellátó intézmények férőhelyet adjanak az igénylőnek. Amennyiben a tulajdonjogi problémák következtében szüneteltetni kellene a fertőtlenítő fürdető működését, az jelentős járványügyi kockázattal járna. Az ombudsman vizsgálata azt is jelezte, hogy szükség volna a pszichiátriai, addiktológiai gondozásra, a tartós kezelésre szoruló hajléktalanok bentlakásos ellátására, de ilyen ma nem létezik. Meg kellene oldani a bármely szempontból speciális igényű (például mozgáskorlátozott) hajléktalan emberek elhelyezését. Létre kellene hozni a tiszta profilú, csak lábadozóknak szánt átmeneti szállókat, rendezni kellene az ilyen tevékenységeket jelenleg teljes körű költségvetési és jogszabályi háttér nélkül ellátó intézmények helyzetét. 

        A szociális szolgáltatások igénybevételéről vezetett nyilvántartás rendszerének működését a felállítása óta figyelemmel kíséri a biztos. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a nyilvántartási rendszer világos, következetes és hiteles működtetéséhez szükséges garanciális elemek hiánya veszélyezteti a hajléktalan-ellátás finanszírozásának biztonságát, ami az állam élet- és méltóságvédelmi kötelezettségének teljesítése és a jogbiztonság követelménye szempontjából hatásaiban visszás, a jogsérelem közvetlen veszélyét hordozza magában. Ezen felül az egyes (például pszichiátriai, addiktológiai) ellátás-típusok működtetésének jogszabályi és finanszírozási környezetében tapasztalható hiányosságok, bizonytalanságok továbbra is a jogbiztonság követelményével összefüggő alapjogi visszásságot idéznek elő és tartanak fenn.

        Jelentését Székely László ismételt figyelemfelhívásnak szánva felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felügyeletét ellátó Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal együttműködve sürgősen rendezze a főváros egyetlen fertőtlenítő fürdetési lehetőséget is nyújtó ingatlanának tulajdonviszonyait. Az emberi erőforrások miniszterét pedig arra kérte a biztos, hogy az eddigi eredmények fenntartása mellett kezdeményezze a nyilvántartási rendszer és jogszabályi környezetének további fejlesztését, orvosolja a nyilvántartási rendszer jellegéből, valamint a nyilvántartási kötelezettség eltérő teljesítéséből fakadó problémákat. Fontolja meg és kezdeményezze a lábadozók jogszabályi és finanszírozási körülményeinek pontosítását, különös figyelemmel az életkoruk és rossz egészségi állapotuk miatt fokozott gondozási szükségletű hajléktalan emberek növekvő számára.