Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Miskolcon olyan jogszabályi felhatalmazás nélküli, megfélemlítő hatású, razziaszerű közös hatósági ellenőrzési gyakorlatot alakítottak ki, amely a tisztességes eljáráshoz, a magánszférához és a jogorvoslathoz való jogot, valamint az egyenlő bánásmód követelményét is sérti. Ezek megállapítása mellett az ombudsman és helyettese a törvénysértő helyi rendszabályok hatályon kívül helyezését, a miskolci szegregátumok helyzetének, a kilakoltatások és a hajléktalanná válás problémáinak hosszú távú megoldását kérve a miskolci önkormányzathoz és a szaktárcákhoz fordult ajánlásaival.

Több civil jogvédő szervezet fordult 2014-ben az alapvető jogok biztosához közös beadvánnyal, amelyben a Miskolci Önkormányzati Rendészet által koordinált, más hatóságokkal és szervekkel közösen folytatott hatósági ellenőrzési gyakorlat, illetve az azt megalapozó helyi rendeleti szabályozás kapcsán fogalmaztak meg aggályokat. A panaszosok szerint az érintett településrészek nagyobbrészt roma nemzetiségű lakói félelemkeltőnek, zaklatónak élték meg a közösen végrehajtott, razziaszerű ellenőrzéseket.

Mivel a különböző jogcímeken, de közösen végzett, tömeges hatósági ellenőrzések kapcsán felmerült több alapjoggal összefüggésben a visszásság gyanúja, Székely László biztos és Szalayné Sándor Erzsébet, a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes hivatalból közös, átfogó vizsgálatot indított. Az időközben érkező újabb beadványok nyomán a vizsgálat kiterjedt a helyi lakásrendelet módosítására, a miskolci önkormányzat lakhatási, ellátási és gyermekvédelmi kötelezettségeinek teljesítésére. A közös vizsgálat foglalkozott a Miskolc környéki településeken elfogadott rendeleti „reakciókkal", amelyek a más önkormányzat által nyújtott támogatással beköltöző, hátrányos helyzetű személyek esetében korlátozták a szociális ellátásokhoz, bérleti joghoz jutást, valamint a közfoglalkoztatásban való részvételt.

Az alapjogi biztos és a biztoshelyettes az összes érintett hatóságot és közszolgáltatót megkereste, munkatársaik az információk és körülmények széles körű, hiteles feltárása céljából helyszíni vizsgálaton is tájékozódtak. Az ellenőrzést végző szervek felkeresése mellett ennek keretében lehetőségük nyílt arra is, hogy személyesen találkozzanak a szegregált lakókörnyezetben élő állampolgárokkal.

A vizsgálat feltárta, hogy az eltérő profilú, hatáskörű és eltérő vizsgálati jogosítványokkal rendelkező önkormányzati és más szervek, közszolgáltatók világos jogszabályi felhatalmazás nélkül szervezték meg az előre meghatározott időpontban, útvonalon folytatott összevont, együttes, nem egyszer tömeges, razziaszerű hatósági ellenőrzéseket. Az érintett személyek az ellenőrzések jogalapját a több, párhuzamosan zajló ellenőrzés esetében nem tudták megnyugtató módon követni. Mindez a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszás helyzetet eredményezett. A megelőző jellegű, tömegesen, rendészeti biztosítás mellett zajló, indok nélküli, megfélemlítő hatású közös hatósági ellenőrzések a biztos és a biztoshelyettes álláspontja szerint korlátozták az érintettek magánszférához való jogát. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének állásfoglalásával összhangban a jelentés kiemeli, hogy az érintettek információs önrendelkezési joga is sérült.

A vizsgálat megállapította, hogy a közös hatósági ellenőrzések szervezése, végrehajtása sérti az egyenlő bánásmód követelményét: több mint 90 százaléka azokban a városi szegregátumokban folyt, amelyekben egzisztenciálisan hátrányos helyzetű, túlnyomórészt roma nemzetiségű lakosok élnek.

A jelentés rögzíti, a jogállamiság és a jogegyenlőség elve megkívánja, hogy a közös ellenőrzések szervezésének, lebonyolításának gyakorlata Miskolcon haladéktalanul megszűnjön és ilyen jellegű ellenőrzésekre Magyarország más településén se kerülhessen sor.

Az önkormányzat két rendeletével összefüggésben is felmerültek alapvető aggályok, amelyek indokolttá tették a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal törvényességi felhívását, majd a felülvizsgálati eljárás kezdeményezését a Kúriánál. Alapjogi szempontból aggályos ugyanis olyan közösségi együttélési szabály alkotása, amely beavatkozik a kiszolgáltatott személyek magánszférájába. Az egyenlő bánásmód szempontjából nem fogadható el az olyan helyi rendeleti előírás sem, amely az alacsony komfortfokozatú lakások bérlői esetében a településen kívüli ingatlanvásárláshoz, kvázi kiköltözéshez köti az önkormányzattal fennálló bérleti jogviszony megszüntetésekor adható térítési díj kifizetését. A Kormányhivatal fellépése nyomán a helyi lakásrendelet e rendelkezését időközben a Kúria törvénysértőnek minősítette és megsemmisítette. Hasonlóan aggályos a biztos és a biztoshelyettes szerint az a megoldás, amellyel egyes Miskolc környéki önkormányzatok a jogsértő miskolci szabályokra ugyancsak törvénysértő, kirekesztő tartalmú rendeleti megoldásokkal válaszoltak.

A biztos és a biztoshelyettes jelentésükkel egyúttal felhívták a figyelmet a szegregátumokban élők, közöttük a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyermekek lakhatási feltételeinek ellehetetlenülésére, ennek alapjogi következményeire. A tömeges hajléktalanná válás érdemi megelőzése érdekében ugyanis – a lakhatás nélkül maradók jogainak érvényesülésére is figyelemmel – haladéktalanul szükséges az intézményközi kommunikáció, és erre építve az összehangolt segítségnyújtás. A jelentés szerint a miskolci önkormányzatra jelentős terhet ró a 13 helyi szegregátum, de csak elmélyíti a konfliktusokat a rendészeti aspektusú megoldások, a lakhatási gondok folyamatos áttelepítéssel történő kezelése. A valós problémamegoldás érdekében Miskolcnak elengedhetetlenül szüksége van az állam szakszerű segítségére, célzott pénzügyi támogatására, a civil szféra aktív és segítő jelenlétére.

A biztos és a biztoshelyettes a fentiek megvalósítása érdekében ajánlás-listával fordult az ügyben érintett szervekhez, kiemelten a miskolci önkormányzathoz. Az ajánlásokban – többek mellett – kérték, hogy szüntessék meg közös hatósági ellenőrzéseket és helyezzék hatályon kívül a közösségi együttélési szabályokat tartalmazó törvénysértő rendeleti előírásokat. Kérték azt is, hogy a kilakoltatások megelőzése érdekében működjenek együtt más szervekkel, dolgozzanak ki intézkedési tervet a hajléktalanná váló családok lakhatási feltételeinek rendezésére, továbbá vegyenek részt a városi szegregátumok felszámolására, újratermelődésük megakadályozására vonatkozó program kidolgozásában. A biztos és a biztoshelyettes azzal fordult az emberi erőforrásokért felelős miniszterhez, hogy vizsgálja meg a miskolci szegregátumok helyzetét, körülményeit és az önkormányzattal és a civil-szakmai szervezetekkel közösen dolgozzon ki komplex intézkedési tervet.

A közös átfogó jelentés teljes szövege és melléklete itt, a jelentés hosszabb összefoglaló szövege itt érhető el.