Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A mai napon a világ számos országában megemlékezünk arról, hogy több, mint negyed évszázaddal ezelőtt, 1990. május 17-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törölte a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást.  Ez nagy lépés volt annak érdekében, hogy a szexuális kisebbségeknek ne kelljen a betegség stigmájával vagy rejtőzködve élniük.

Az elmúlt huszonhat évben mind a nemzetközi, mind a magyar jogban számos dokumentum született, amelyek közös célja az egyenlő méltóság eszméjének érvényre juttatása, és annak biztosítása, hogy az e közösségekhez tartozó emberek is nyíltan és kockázat nélkül felvállalhassák szexuális irányultságukat, identitásukat vagy éppen párkapcsolatukat.

A szexuális irányultság és a nemi identitás a személyiség lényeges, így különös védelmet igénylő vonásának tekinthető, az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme az emberi méltósághoz való jogból, az önrendelkezési jogból illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik. Az Európai Alapjogi ügynökség kutatása alapján a megkérdezettek közel fele mégis tapasztalt személyes zaklatást vagy hátrányos megkülönböztetést szexuális irányultsága, identitása okán. Nem meglepő ezért, hogy az oktatási intézményekben az érintettek közel kétharmada, munkahelyi környezetben pedig több mint egyharmada még mindig teljes titokban tartja szexuális irányultságát. A rejtőzködés oka a megbélyegzéstől, a kirekesztéstől, sőt a verbális és fizikális bántalmazástól való – sok esetben megalapozott – félelem.

A jogi szabályozás és az állami intézmények szerepvállalása természetesen önmagában nem elegendő a toleráns, befogadó társadalom megteremtésére, szerepük mindazonáltal igen fontos: május 17. arra emlékeztet, hogy szavakkal és tettekkel is sokat kell még munkálkodnunk azért, hogy a szexuális kisebbségekhez tartozó embereket érintő stigma valóban csak rossz történelmi emlék legyen.