null A pszichológusi tevékenység „minőségbiztosításáról”

A pszichológusi tevékenység „minőségbiztosításáról"

(OBH 1202/2009)

 

Alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok gyanúját veti fel, hogy Magyarországon olyan személyek is végezhetnek pszichológiai tanácsadást és terápiát, akik nem rendelkeznek pszichológusi oklevéllel – állapította meg Szabó Máté. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Magyar Pszichológiai Társaság panasza nyomán indított vizsgálatot a probléma hátterének feltárása érdekében. Az egészségügyi miniszter válasza szerint a hatályos jogi szabályozás a kérdést megfelelően rendezi.

A Magyar Pszichológiai Társaság az állampolgári jogok országgyűlési biztosához intézett panaszában sérelmezte, hogy gyakorlatilag szakmai ellenőrzés nélkül, szabadon működnek Magyarországon a „spirituális pszichológiai tanácsadók", „lélekgyógyászok". Néhány hetes, legfeljebb pár hónapos mandalaoktatásban, illetve csakra- vagy tantraoktatásban részesült, „alap-, közép- vagy felsőfokú pszichoterapeuták". E tanfolyamok felnőttképzés keretében, az akkreditációs eljárás után szabadon indíthatók.

A pszichológiai tanácsadás, illetve a pszichoterápia gyakorlása azonban alapos szakmai felkészültséget igénylő tevékenység, amely egyetemi tanulmányokat, majd erre ráépülve bizonyos esetekben több éves szakképzést és terapeutaképzést feltételez. A megfelelő hozzáértés és gyakorlat nélküli terápia vagy tanácsadás a kliensek lelki egészségét veszélyeztetheti.

Az egészségügyi miniszterhez a biztos megkeresésére azt a választ adta, hogy az egészségügyi tárca illetékességi körébe kizárólag azok a pszichológusok tartoznak, akik az egészségügyi ellátórendszer keretében végzik tevékenységüket. E dolgozók jogi helyzete és az egészségügyben irányadó feltételek köre rendezett.

Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a probléma ennél komplexebb megközelítést igényel, elsősorban annak érdekében, hogy egészségügyi intézményeken kívül is érvényesüljenek a szakmaiság alapkövetelményei. A rendelkezésére álló információk arra engedik következtetni, hogy a pszichológus szakma képviselői több tekintetben is hiányos jogi szabályozás keretei között dolgoznak. Nincs olyan szakmára vonatkozó átfogó szabályozás, mint például az egészségügyben foglalkoztatott orvosok, illetve szakdolgozók esetében.

Nincs továbbá kötelező tagsággal működő kamara, amely szintén felléphetne az érdekvédelem és a megfelelő színvonalú tevékenység biztosításáért, az ombudsman ezért a problémák teljes körű feltárása és megnyugtató rendezése érdekében indított vizsgálatát tovább folytatja.