null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes közleménye a Raoul Wallenberg Emléknap alkalmából

1981 október 5-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa posztumusz tiszteletbeli amerikai állampolgárságot adományozott Raoul Wallenbergnek. 1989 óta minden évben október 5-én megemlékezünk Raoul Wallenbergről, az embermentőről, a második világháború egyik hőséről, aki igazi példakép a következő generációk számára. 
 
De hogyan is történhetett, hogy egy jómódú bankárcsaládból származó, diplomáciai tapasztalatokkal nem rendelkező és a humanitárius kérdések iránt korábban érdeklődést nem mutató svéd fiatalember alig néhány hónap alatt a magyarországi és európai embermentés szimbolikus alakjává vált? 
 
Raoul Wallenberg 1944 júliusában érkezett Magyarországra svéd követségi titkárként és szinte azonnal bekapcsolódott abba az embermentő munkába, amely a zsidó lakosság haláltáborokba történő deportálása miatt indult el, a Budapesten működő külföldi – elsősorban a svéd, svájci, spanyol, portugál és vatikáni – követségek és a Vöröskereszt által kibocsátott és átmeneti védettséget biztosító igazolások, menlevelek, vízumok és útlevelek révén, valamint úgynevezett „védett házak” létesítésével. Wallenberg már augusztusban 4500 védőútlevelet állított ki, amelyeket családi okmányként fogadtatott el a magyar hatóságokkal, így minden egyes dokumentummal több életet mentett meg. A front közeledése és a nyilas hatalomátvétel következtében gyorsan romló helyzetben mutatkozott meg igazán hihetetlen szervezőképessége és elhivatottsága arra, hogy a reménytelennek tűnő körülmények között is a lehető legtöbb ember számára teremtse meg a megmenekülés reményét. Gyorsan sikerült hatékony együttműködést kialakítania a Vöröskereszttel, a semleges országok diplomatáival és a magyar embermentőkkel. Alig néhány hónapos tevékenysége alatt több tízezer életet óvott meg.
 
A sors tragédiája, hogy ő maga nem érhette meg sem a háború végét, sem embermentő munkájának elismerését: 1945 januárjában a Budapestet elfoglaló szovjet csapatok fogták el és a Szovjetunióba hurcolták, ahol máig tisztázatlan időpontban és körülmények között vesztette életét. Helytállásáért 1963-ban megkapta az izraeli Jad Vasem intézettől a „Világ Igaza” címet.
 
Ezen a napon nem feledhetjük azt sem, hogy bár Raoul Wallenberg vált a vészkorszakbeli embermentés ikonikus alakjává, 1944-ben ember tudott maradni az embertelenségben és saját életét  kockáztatva mentette mások életét Per Anger és Lars Berg svéd diplomata, Carl Lutz és Friedrich Born svájci diplomata, Angelo Rotta pápai nuncius, Angel Sans Briz és Giorgio Perlasca spanyol diplomata,  Apor Vilmos vértanú püspök, Salkaházi Sára nővér – akit a nyilasok gyilkoltak meg - és sokan mások.
 
Kiemelten fontosnak tartom, hogy a holokauszt áldozataira való emlékezéssel, az emberi helytállás példáinak felmutatásával és az események emberi jogi megközelítésű oktatásával a fiatalabb generációknak olyan értékrendet közvetítsünk, amelyben központi szerepet játszik a tolerancia, az alapvető jogok és a demokratikus értékek tisztelete. Feladatunk megerősíteni a felnövő generációk elköteleződését az említett értékek iránt azért, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a második világháború embertelen és tragikus eseményei.
 
Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC     
egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes