Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A használt gépjárművek forgalomba helyezéséről

Az Európai Unió tagállamaiból behozott használt gépjárművek magyarországi forgalomba helyezési eljárása során alapvetően a jogi szabályozás hiányosságára visszavezethetően a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, a tulajdonhoz való joggal és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való joggal összefüggő visszásságot okoz, hogy az eljárás indokolatlanul hosszú és bonyolult; az eljárás során nem érvényesülnek megfelelő garanciák az eljárás alapvető céljainak, így különösen a gépjármű azonosításának biztosítására; a forgalomba helyezési engedély kiadásának gyakorlata a hazai szabályozás ellentmondásaiból fakadóan nincs összhangban a közösségi szabályozással; a vámhatóság a regisztrációs adó kivetése során nem tesz eleget megfelelő mértékben tényállás tisztázási kötelezettségének; a regisztrációs adó megfizetésére technikailag indokolatlanul bonyolult és mind az állam, mind az ügyfél számára költséges módon van csak lehetőség.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nevében eljáró adatvédelmi biztos az Európai Unióból Magyarországra behozott gépjárművek forgalomba helyezési gyakorlatával összefüggésben, vizsgálatot indított. Országgyűlési biztossá választásomat követően az eljárást átvettem az adatvédelmi biztostól.

Eljárásom során alapvetően azt vizsgáltam, hogy az érintett szervek – okmányirodák, Nemzeti Közlekedési Hatóság, vámhatóság – eljárásai miként épülnek egymásra, az egyes eljárási lépések a tételezett cél eléréséhez mennyire szükségesek és hatékonyak, továbbá az egyes eljárások során külön-külön és az egész folyamat egészében miként érvényesülnek az eljárási garanciák.

A helyszíni vizsgálatok tapasztalatai azt támasztják alá, hogy az ügyfeleknek még ideális esetben is több napot kell arra fordítaniuk, hogy ügyüket maguk intézzék el. Az eljárás bonyolultsága és időigényessége többnyire nem az eljáró hatóságok működésére, hanem a jogi szabályozás hiányosságára vezethető vissza, amely ekként a jogállamiság elvével, és az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okoz.

Emellett az eljárás komplikált, összességében hetekig, hónapokig elhúzódó volta az ügyfelek számára nem pusztán kényelmetlenséget okoz, hanem hosszabb időre kizárja annak lehetőségét, hogy az ügyfél gépjárművét magyar hatósági jelzésekkel, jogszerűen és korlátozásmentesen, rendeltetésének megfelelően használja. Az eljárás bonyolultságára jellemző, hogy járművenként több időt töltenek adminisztrációval, mint a jármű megvizsgálásával. További problémát jelent, hogy jelenleg minden egyes hatóság csak a saját adatbázisát látja, minden hatóságnál az ügyintézés során gyakorlatilag újra, meg újra rögzítik az adatokat, ez pedig elíráshoz vezethet. Az egyes hatóságok a másik hatóságnál rögzített változásokat nem látják, így azokat ellenőrizni és a saját adatbázisban rögzíteni kell.

A gépjármű igazgatási ügyek intézése során az okmányirodák kizárólag okiratok alapján járnak el. Ez azt jelenti, hogy az ügyintézés során a közlekedési igazgatási hatóság nem felelteti meg a járművet, a kiállított okmányokkal és kiadott hatósági jelzésekkel. Könnyen belátható, hogy éppen a regisztrációs matrica bevezetésének céljával, a gépjárműbűnözés visszaszorításával ellentétes hatást vált ki az, hogy a közlekedési igazgatási hatóság azt csak kiadja, nincs azonban lehetősége annak ellenőrzésére, hogy a hatósági jelzések valóban a nyilvántartásban azokhoz rendelt járműre kerülnek-e fel. E helyzet – a jogi szabályozásra visszavezethető okból – a jogállamiság elvével, az ebből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.

A NKH a közösségi járművek esetében is a közösségi jármű egyedi forgalomba helyezési engedélyének kiadásakor – a forgalomba helyezés előtti vizsgálat mellőzésével – szemle keretében ellenőrzi, hogy a jármű megfelel-e a már forgalomba helyezett járművekre vonatkozó közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az Európai Bíróság C-297/05. sz. ítélete értelmében az EK 28. cikkével (áruk szabad mozgása) ellentétes, ha általános és rendszeres jelleggel minden, másik tagállamban előzőleg nyilvántartásba vett jármű esetében kötelezővé teszik közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi állapot ellenőrzését, tekintet nélkül arra, hogy a másik tagállamban esetleg már történt ellenőrzés. Vizsgálatom során megállapítottam, hogy a NKH azzal, hogy a közösségi jármű egyedi forgalomba helyezési engedélyének kiadásakor szemle keretében kell ellenőrizni, hogy a jármű megfelel-e a már forgalomba helyezett járművekre vonatkozó közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek – kizárólag a jogi szabályozás felesleges rendelkezésére visszavezethető okból –, mint a közösségi jogrenddel ellentétes szabályozás a jogállamiság elvével, az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz.

A Magánforgalmi Fővámhivatalban munkatársaim azt tapasztalták, hogy az ügyféltérben két vámügynökség működik, a közvetlen vámhatósági ügyintézés helyét csak ezek előtt elhaladva lehet megközelíteni. A kapott tájékoztatás szerint Vám- és Pénzügyőrség bevételszerzési kötelezettségére hivatkozva adta bérbe a vámügynökségeknek az ügyfélváró egy részét. Szokatlan, hogy egy hatóság ügyfélfogadásra rendszeresített hivatalos helyiségében az előtte rendszeresen, képviselőként eljáró vállalkozások fióktelepet, vagy telephelyet létesítsenek. A bevételi „kényszer" nyomán kialakult, nem csak a Vám- és Pénzügyőrséget érintő helyzet a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz.

A Fővámhivatal parancsnok-helyettese által adott tájékoztatás szerint napi 60-80 EU-ból származó gépjármű regisztrációs adó-eljárását folytatják le, ennek mintegy 20%-ában jár el az ügyfél személyesen, a többiben pedig vámügynökségek, vagy erre szakosodott egyéb vállalkozások járnak el. Az űrlapok kitöltése a parancsnok-helyettes szerint olyan bonyolult, hogy azt az átlagemberek nem, vagy a munkatársak állandó segítsége mellett tudják kitölteni.

A Vám- és Pénzügyőrség hatáskörébe tartozó több adó és vámeljárás során biztosított az elektronikus ügyintézés lehetősége. A regisztrációs adó esetében azonban nincs lehetőség elektronikus ügyintézésre. A regisztrációs adó kivetése az NKH által rögzített és okiratként a kérelemhez mellékelt adatok alapján, a gépjármű hengerűrtartalma, környezetvédelmi besorolása, valamint az első forgalomba helyezés óta eltelt idő alapján egy meglehetősen egyszerű algoritmus segítségével – az adatbevitelt leszámítva – gyakorlatilag automatikusan történik. Nem ismert előttem annak indoka, hogy a regisztrációs adó eljárásban miért nem biztosított a teljesen elektronikus ügyintézés lehetősége.

Az Európai Bíróság hivatkozott ítéletére is figyelemmel megállapítottam, hogy önmagában a jármű nyilvántartásba vétel céljából történő azonosítása nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot. Az előzetes származásellenőrzés, amely önállóan nem elégséges a jármű azonosításához (ahhoz nem szükséges a jármű bemutatása!), ráadásul – amellett, hogy jelentősen megnöveli a forgalomba helyezési eljárás időtartamát – az ügyfél többszöri, hatóság előtti megjelenése indokolatlan többlet-ügyintézési terhet ró az ügyfelekre és az eljáró közigazgatási szervekre egyaránt. Az előzetes származás ellenőrzés jelen formájában – mégha a tulajdonhoz való jog védelme érdekében szükséges és arányos korlátozás is lenne – alkalmatlan a kívánt cél (gépjárművek tulajdoni helyzetének, származásának és azonosításának biztosítása) elérésére. Az előzetes származásellenőrzés tehát jelen formájában – a jogi szabályozás hiányára visszavezethető okból – a jogállamiság elvével, az ebből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.

Az informatikai fejlesztések ellenére, az egész folyamatban meghatározó a papíralapú ügyintézés. Az egyes hatóságok – a regisztrációs adó megfizetésének igazolásán kívül – kizárólag papíron kommunikálnak egymással. Mindez amellett, hogy természetvédelmi-, és költségvetési szempontból is jelentős megterhelést jelent, önmagában jelentősen növeli az ügyintézés időtartamát. Felvethető továbbá, hogy a jelenlegi eljárásrend nem minimalizálja, vagy zárja ki a visszaélés lehetőségét. Ennek következtében pedig nem biztosítható teljes körűen, hogy az egyes adatbázisok azonosan tartalmazzák az adott gépjármű releváns adatait. Mindez pedig a jogállamiság elvével, az ebből fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.

A regisztrációs adófizetési kötelezettség technikai lebonyolítására az ügyfél számára, amennyiben a regisztrációs adófizetési eljárást egy napon belül meg akarja oldani, sok esetben több millió forint összegű készpénz mozgatásával jár. Az adófizetési kötelezettség teljesítésének ilyen bonyolultsága semmiképpen nem tekinthető ügyfélbarát eljárásnak. Álláspontom szerint a jogállamiság elvéből következő tisztességes eljárás követelményeivel nem egyeztethető össze és ezáltal visszásságot okoz, hogy az ügyfél helyben nem, csak a fenti eljárások valamelyikével tudja – az eljárás további folytatásához szükséges – adófizetési kötelezettségét teljesíteni. Emellett sem a piacgazdaság követelményeivel, sem a hátrányos megkülönböztetés (indokolatlan előnyben részesítés) tilalmával nem egyeztethető össze, hogy a vámhatóság lényegében egy – a közelében fiókkal rendelkező – pénzügyi intézmény ügyfelei számára biztosítja csak átutalással történő adófizetés esetén a gyors eljárás lehetőségét.

Budapest, 2007. október 25.

Dr. Szabó Máté