Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Jelenleg akadályokba ütközik a gyermek- és serdülőkori potenciális szuicid magatartások felismerése, illetve hatékony megelőzése, valamint a „kapuőr” szerepét betöltő iskolapszichológusok feladatai kapcsán a megfelelő szakmai szabályozók és gyakorlat hiányában sérülhetnek a gyermekek jogai – állapította meg az ombudsman. Dr. Kozma Ákos ezért külön munkacsoport felállítását kezdeményezte a szaktárcánál.

Az alapvető jogok biztosához a panaszos édesanyát képviselő Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány fordult azzal, hogy a panaszos gyermeke közösségi oldalukon kért segítséget, és arról érdeklődött, hogy a Heim Pál Gyermekkórház Pszichiátriai Osztályán fogadják-e őt szülei nélkül. Kiderült, hogy nagyon aggasztó szuicid gondolatai, késztetései voltak, és már önsértést is elkövetett. Egy hét elteltével a gyermek ismét jelentkezett az Alapítványnál, amely jelzéssel élt az iskolapszichológusa, továbbá az illetékesnek vélt kerületi gyermekjóléti szolgálat felé, hogy pszichés támogatásra van szüksége. A megkeresett gyermekjóléti szolgálat elektronikus úton továbbította az illetékes gyermekjóléti szolgálat felé a jelzést, amely végül két héttel később érkezett meg, ezután megkezdődött a családsegítői munka.

Dr. Kozma Ákos az AJB-1151/2021. számú ügyben készült jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a potenciális öngyilkossági kísérletek, azok lehetősége kapcsán kulcsszerepe van az iskolapszichológusnak: jellemzően őt keresik meg problémáikkal, neki jelezhetnek a gyermekek, vagy a helyzetről tudomást szerző más személyek. Az iskolapszichológus tehát bizonyos értelemben „kapuőr”, aki képes megítélni a helyzet, az öngyilkossági szándék potenciális komolyságát.

Az ombudsman kitért arra, hogy a gyakorlatban – miként a vizsgált esetben – előfordul, hogy az iskolapszichológusok csak a szülő írásos beleegyezésének birtokában kezdik meg a tanulók pszichés támogatását. Ha tehát az iskolapszichológus a szuicid késztetésről csak jelzést kap, előfordul, hogy arra kéri a jelzést tevőt, hogy azt tegye meg a szülő és a gyermekjóléti központ felé is, valamint irányítsa a családot a gyermek és serdülő pszichiátriai ambulanciára. Így azonban a segítségnyújtás elakad, ami különösen akkor lehet problémás, ha maga a szülő az, akinek szerepe van a gyermek veszélyeztetett helyzetében. Az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy az ilyen gyakorlat ellentmond a szakmai szabályozónak, alkalmas arra, hogy a gyermekek védelemhez való jogával összefüggő visszásságot okozzon.

A jelentés szerint a gyermekek öngyilkossági kísérletével, annak lehetőségével összefüggő esetek megfelelő időben való felismerése, a soron kívüli segítségnyújtás és célzott kezelés, a potenciális öngyilkossági, súlyos önsértési helyzetek megelőzése valamennyi szakember számára komoly kihívást jelent. Az Alapítvány tájékoztatása szerint az ügyben érintett gyermek története nem egyedi. 2018-ban – 35 142 összes megkeresésből – 990, 2019-ben – 50 276-ból – 1230, míg 2020-ban – 46 656-ból – 1174 szuicid megkeresést fogadtak. Az ombudsman rámutatott, hogy a gyermek jogainak védelme, illetve az állam életvédelmi kötelezettsége e területen is komplex szakmai-jogi szabályok megalkotását, alkalmazását követeli meg, egyúttal megállapította, hogy jelenleg hiányzik egy egységes, átfogó, külön irányelv a preventív beavatkozás, kezelés mikéntje tárgyában.

Az alapvető jogok biztosa kezdeményezte az emberi erőforrások miniszterénél, hogy hozzon létre egy olyan szakmai munkacsoportot, amely áttekinti a jelenlegi gyakorlatot, illetve egységes fogalomhasználaton alapuló, átfogó jellegű szakmai szabályozókat alakít ki a gyermek- és serdülőkori öngyilkos magatartás felismerése, ellátása és megelőzése tárgyában.

A következő linkre kattintva elérhető a vonatkozó jelentés: AJB-1151/2021.