Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa és Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes a felszín alatti vizek megóvásának fontosságára hívja fel a figyelmet a víz nemzetközi napja alkalmából kiadott közös közleményében.

1993. óta minden évben március 22-én emlékezünk meg a víz világnapjáról. Idén az ENSZ jelmondata „Láthatóvá tenni a láthatatlant”és ezzel a felszín alatti vizeket helyezi a figyelem középpontjába.
A felszín alatti vizek adják a világ összes ivóvízének és az öntözött mezőgazdasághoz szükséges víz mintegy felét, az ipar vízellátásának mintegy harmadát. Kiemelt szerepe ellenére ez a vízkincs nincs szemünk előtt, sérülékenysége, károsodása könnyen rejtve maradhat, éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni jelentőségét.

„A vizek, különösen az édesvizek léte, állapota és használata életünk egyik legfontosabb tényezője. Az (ivó) víz olyan lételem, amely nem helyettesíthető semmilyen mesterséges anyaggal, megújuló képessége függ az időjárástól és a befogadó földtani közegtől, ezen belül a talajtól (szerkezetétől és szennyezettségétől), és csupán korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre”. (13/2018. AB határozat)

A Föld számos országának lakossága, természetes élővilága már most vízhiánnyal küzd, ezért is nemzeti érdekünk és közös felelősségünk meglévő vízkészleteink védelme és fenntartható használata. Ez magában foglalja a vízadó rétegek túltermelésének, a felszíni vizek túlhasználatának és a vizek szennyezésének elkerülését, valamint a természeti környezet védelmét is (beleértve a vízfolyások alaphozamának biztosítását, a parti növényzet és vízhez köthető ökoszisztémák, élőhelyek védelmét).

A felszín alatti vízkészletek egyre nagyobb stratégiai jelentőséggel bírnak a világ népességének vízellátásában. Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vízkészletünk mennyisége, környezeti és használati értéke európai viszonylatban is kiemelkedő. A hazai ivóvízellátás mintegy 95%-a felszín alatti vízből történik, azonban ennek kétharmada sérülékeny ivóvízbázis. Az a közfelfogásban elterjedt állítás, amely szerint hazánk a rendelkezésre álló vízkészletét tekintve „nagyhatalomnak” számít, csak akkor állja meg a helyét, ha a döntéshozói szinttől kezdve az operatív, mindennapi tevékenységek szintjéig érvényesül a horizontális védelem követelménye. Ennek megfelelően a vizet, mint természeti erőforrást érintő minden jogszabály megalkotásánál, állami és önkormányzati döntésnél integráltan kell figyelembe venni megóvásának követelményét, valamint ezzel egyidejűleg a jövő nemzedékek életfeltételeinek biztosítását.

E jeles naphoz kapcsolódóan meg kell említenünk, hogy nemrégiben adták közre az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legújabb jelentését, amely egy átfogó, a klímaváltozással és annak hatásaival foglalkozó jelentéssorozat része. A jelentés az éghajlatváltozás folyamataival, annak kiváltó okaival, az emberi társadalmak és a természetes ökoszisztémák sérülékenységével, valamint az erre adható alkalmazkodási megoldásokkal foglalkozik. A jelentés megerősíti, hogy a klimatikus viszonyok változása érezteti hatását egész bolygónkon és a negatív folyamatok fokozódni fognak. Az éghajlatváltozás súlyosbítja a globális vízbiztonság hiányát, mert hozzájárul a gyakoribb és súlyosabb aszályokhoz, az áradásokhoz, a szélsőséges csapadékhoz, a gleccserek felgyorsult olvadásához, a talajvíz mennyiségének csökkenéséhez és a vízminőség romlásához. Európára négy kockázati tényező jelent különös fenyegetést: a hőség, a mezőgazdaság jelen keretek közötti fenntarthatatlansága, a vízhiány és az áradások. A jelentés fő üzenete, hogy az emberiség képes lehet mérsékelni a változás káros hatásait, az alkalmazkodásra van lehetőség, de vészesen fogy az erre nyitva álló időnk.

Alaptörvényünk kimondja, a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítésének egyik módja az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása, mely kötelezettség értelemszerűen az államot terheli. Ugyanakkor az Alaptörvény P) cikke, mely a nemzet közös örökségének nevezi többek között a vízkészletet is, annak védelmét, fenntartását és a jövő nemzedékek számára való megőrzését az állam és mindenki kötelességeként fogalmazza meg, az állam mellett a civil társadalom és minden egyes állampolgár kötelezettségéről is szól.
Mindennapi gondolkodásunknak mihamarabb részévé kell válnia, hogy a tiszta, iható víz valódi kincs, amelyet mindannyiunknak óvnunk kell. A változtatás csak rajtunk múlik!