null A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes közleménye az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából

Napjainkban több mint 6.000 nyelvet beszélnek Földünkön, jó részüket azonban mára a kihalás veszélye fenyegeti; az őshonos lakosok által beszélt nyelvek lassan, de biztosan tűnnek el az élő nyelvek közül. E folyamat megállíthatatlannak tűnik, éppen ezért kiemelkedően fontos felhívni a világ figyelmét e szomorú jelenségre – s egyben a nyelvhasználat egyedülálló kultúramegőrző szerepére.
 

1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi megemlékezés előzménye 1952-re vezethető vissza, amikor Pakisztánban – amelynek akkor még a mai Banglades is része volt – az urdu nyelvet nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. A bangladesiek anyanyelve azonban nem az urdu, hanem a bengáli, így abban az időben nagyszabású tiltakozások és tüntetések kezdődtek az országban. A Dakkában 1952. február 21-én szervezett megmozduláson a rendőrség brutális fellépése öt halálos áldozattal járt. A Pakisztánban történtekre tekintettel minden év február 21-én világszerte az anyanyelv megőrzésének, ápolásának fontosságára emlékezünk.


Hazánkban tizenhárom nemzetiségi közösség él, akik anyanyelvük megőrzésével és ápolásával tehetnek a legtöbbet saját identitásuk fennmaradásáért. Ennek elősegítése érdekében az Alaptörvény garantálja, hogy az itt élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Ezen alkotmányos jogokat a nemzetiségek jogairól szóló törvény bontja ki részletesen. A törvény a nemzetiségekhez tartozó személyek egyéni jogai között említi a családi ünnepek és az ezekhez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven való megtartásához, illetve a saját és gyermekeik nevének, utónevének megválasztásához, anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez, hivatalos okmányokon való feltüntetéséhez való jogot; az anyanyelv megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához és az anyanyelvi oktatásban, művelődésben való részvételhez való jogot. A közhatalommal való kapcsolattartás során, így a bírósági és közigazgatási eljárásokban a vonatkozó eljárási törvények biztosítják az anyanyelv használatának jogát. Az Országgyűlésben a nemzetiséghez tartozó képviselő és a nemzetiségi szószóló – illetve a helyi önkormányzat képviselő-testületében a nemzetiségi képviselő – az anyanyelvét is használhatja. A törvény ezen felül az adott településen élő nemzetiségi polgárok számarányától függően biztosítja az önkormányzati rendeletek, hirdetmények és nyomtatványok nemzetiségi anyanyelven történő közzétételét, illetve a közhivatalok elnevezésének, továbbá a helység- és utcaneveknek nemzetiségi anyanyelven történő feltüntetését.


Az anyanyelv nemzetközi napja egyúttal a nyelvi sokszínűség megőrzésének fontosságára is emlékeztet: a magyarországi nemzetiségek jogainak védelmét ellátó ombudsmanhelyettesként ezért minden érintett személy és intézmény figyelmébe ajánlom annak a közvetítő eszköznek a védelmét és ápolását, amelynek minden formája és változata elengedhetetlen és meghatározó eszköze az egyes személyek közötti és a társadalmon belüli együttműködésnek.


Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC
egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes