Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Alapvető jogokat és kötelezettségeket csak törvény korlátozhat. Az ombudsman ezért a szolgálatban lévő rendőrök magántelefonjának használatát tiltó miniszteri rendelet helyett törvényi szabályozást javasolt, illetve a szolgálati kommunikációs eszköz magáncélú engedélyezésének kiegyensúlyozott, indokolt és megkülönböztetés nélküli eljárását szorgalmazta.

A szolgálati szabályzat belügyminiszteri rendelete és egy, a korrupció elleni fellépésről szóló főkapitányi utasítás is tiltja, hogy az egyenruhát viselő rendőr szolgálat közben magánál tartsa a magántulajdonú mobiltelefonját. Számára ekkor csak a szolgálati rádiótelefon használata engedélyezett.  A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete az alapvető jogok biztosához fordult panasszal, mert az alkotmányos jogokat sértőnek találta ezt a rendelkezést. Álláspontja szerint előfordulhat, hogy egy előre nem látható családi eseményről, például betegségről, halálesetről a hozzátartozók nem tudják értesíteni a rendőr családtagjukat, ami különösen a 72 órás szolgálatban lévőknél jelenthet gondot. A panaszos beadványában azt is nehezményezte, hogy az alapjogokat nem megfelelő szinten, tehát nem törvényben szabályozta a jogalkotó.

Székely László ombudsman tájékoztatást kért a belügyminisztertől és az országos rendőrfőkapitánytól, mert véleménye szerint a panaszban felmerült az alapvető jog korlátozásának, a magánszférához való joggal, valamint a tulajdonhoz való joggal összefüggő visszásságnak a lehetősége. Az alapjogi biztos jelentésében emlékeztet az Alkotmánybíróságnak arra a megállapítására, hogy a fegyveres szervezetek sajátos szerepének és feladatainak ismeretében maga vállalja az alapjogok korlátozásával is járó hivatást az, aki ezen szervezetek hivatásos állományú tagja kíván lenni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szükségességi és arányossági mérce a különféle fegyveres szerveknél és különféle helyzetekben eltérő lehet, más egy fegyveres konfliktusban, szükség- vagy veszélyhelyzetben, és más normális viszonyok között.

A szolgálatot ellátó egyenruhás rendőr magáncélú mobiltelefonjának használatához tartozó tulajdonosi részjogosítványokat egy közcélú, közérdekű tevékenység, szolgálat teljesítése érdekében korlátozzák. Ugyan a tulajdon egyik részjogosítványa a használat, a magáncélú mobiltelefon mint kommunikációs eszköz lényegi funkciója maga a kommunikáció, tehát a magánszférát érintő kapcsolat létrehozása, tartása. Az Alaptörvény– a régi Alkotmánnyal ellentétben – átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, új elemként nevesítve a kapcsolattartását és jó hírnevét. A magánszféra ugyanakkor nem minden esetben mentes a beavatkozástól, de a különböző területei különböző erősségű védelmet igényelnek, az állami beavatkozás határait a formai (törvényi) szabályozás és a tartalmi követelmények (szükségesség-arányosság) jelölik ki.

A fentiek alapján az alkotmányos keretek között maradt a kapcsolattartáshoz való jog korlátozása. Mindazonáltal az a tény, hogy a panaszban kifogásolt szabályokat egy miniszteri rendelet tartalmazza, ellentétes azzal az Alaptörvényben megfogalmazott követelménnyel, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvénynek kell megállapítania. Indokolt lehet annak átgondolása is, hogy a mobiltelefon használatának dokumentálását előíró rendelkezéseket ne a korrupció elleni fellépésről szóló ORFK utasításban, hanem egy külön közjogi szervezetszabályozó eszközben határozzák meg. Ez lehetőséget adna arra is, hogy a dokumentáció mellett pontosítsák az elöljárói engedélyezés garanciális szabályait is.

Az alapvető jogok biztosa mindezek alapján felkérte a belügyminisztert, tegyen javaslatot a törvényi szintű szabályozásra. Az országos rendőrfőkapitánytól Székely László azt kérte, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a magáncélú mobiltelefon használatának engedélyezése, valamint halaszthatatlan külső, főként családi esetekben a szolgálati kommunikációs eszköz használata kiegyensúlyozottan, indokolt módon és megkülönböztetés nélkül történjen.