Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Az eltűnt gyermekekkel kapcsolatos jogi szabályozásról

AJB-1140/2012

Hiányos a jogi szabályozás, a létező szabályok pedig nem egyértelműek. Nincs egységes adatgyűjtés és nincsenek számon kérhető kötelezettségek, amelyek révén az állam, a családok, a civil szervezetek csökkenthetnék az eltűnt gyermekek számát. A gyermekeltűnés, csavargás okairól, a megelőző és beavatkozási módokról, az érintett gyermekek sorsának rendezése érdekében tett intézkedésekről, a szakemberek tapasztalatairól kérdezte az illetékeseket az alapvető jogok biztosa.

Minden évben több száz gyermek tűnik el otthonról, szökik meg gyermekvédelmi intézményből. Nagy részük önként hazamegy, másokat a rendőrség talál meg, többen bűncselekmény áldozatává válnak, és vannak olyanok is, akik sorsára soha nem derül fény. Az ombudsman ezekről a jelenségekről adatokat és információkat kért több minisztériumtól, a megyei kormányhivataloktól, a fővárosi módszertani szakszolgálattól, valamint civil szervezetektől.

A vizsgálat megállapította, hogy nincs egységesen használt definíció és az eltűnt gyerekekről nincs egységes adatgyűjtés. Az ombudsman a neki megküldött információkból mégis arra következtetett, hogy legtöbbször a gyermekvédelmi szakellátásban élő, 14 év feletti gyermekeknek – jellemzően a lányoknak – vész nyoma. Sokan speciális ellátást nyújtó intézményben élnek, és onnan többnyire szüleikhez, más rokonaikhoz, ismerőseikhez mennek. A 14 évnél idősebb lányok jellemzően a barátjukhoz szöknek. Gyakori, hogy egy gyermek többször távozik engedély nélkül az intézményből, mások folyamatosan szökésben vannak, vagy olyan is akad, aki egyetlen napot sem tölt a gyermekotthonban. Megtörténik, hogy az intézmény, vagy a rendőrség kezdeményezi a 14 év felett gyermek visszahelyezését a családjába, ami többnyire veszélyezteti a fiatal fejlődését. A biztos szerint ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekékei figyelembe vételének elvével, egyúttal sérti a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogát is.

Az alapvető jogok biztosa arra is felfigyelt, hogy a családok, az állam és a civil szervezetek szerepvállalásával kapcsolatban nincs jogszabályban rögzített, számon kérhető kötelezettség, amely segítené az eltűnések visszaszorítását. A különböző szakemberek sokszor egymás mellett és nem egymással összehangoltan dolgoznak. Visszásságot okoz az is hogy szabályozatlan és esetleges az eltűnések okait vizsgáló hatóságok és gyermekvédelemi szolgáltatók tevékenysége.

Az adatszolgáltatók problémaként jelezték, hogy egyre kevesebb az iskolai napközi, valamint a nyári napközis tábor. Az ombudsman szerint a csellengésre, csavargásra hajlamos fiatalok szabadidős foglakoztatására a szorgalmi időszakban a délutáni napközi otthonos foglakozások alatt van lehetőség, és a megelőzés szempontjából különösen nagy jelentősége van a nyári szünet értelmes eltöltésének. A gyermeket nevelő családok munkavállalását, munkavégzését is ellehetetlenítheti, ha – különösen a nyári időszakban - nem érhetők el a korábban jól bevált napközi táborok, a hátrányos helyzetű családok pedig eleve nem képesek megfizetni az üzletszerűen szervezett, az egész nyári szünetet kitöltő programokat.

A köznevelési törvény a 2012 szeptembere és 2013 szeptembere közötti időszakban nem tartalmaz rendelkezést a napközi otthonos foglalkozás szervezéséről. A gyermekvédelmi törvény 2012. január 1-jétől hatályos szabályozása a gyermekek napközbeni ellátásának formái között nem említi a nyári napközis tábort, valamint a közoktatási törvény hatálya alá tartozó óvodát, iskolai napközit. A jogi szabályozás hiánya ellentétes a jogbiztonság követelményével, veszélyezteti a gyermeket megillető gondoskodás és védelem jogának érvényesülését – állapította meg Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa.

A jelentés a /documents/10180/143994/201201140.rtf/7addd4e8-1df1-4c31-a31f-ddb399d59d29 oldalon olvasható.