Alkotmánybírósági indítvány az építményadó ügyében
null Alkotmánybírósági indítvány az építményadó ügyében
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának közleménye
a luxusadóra, valamint az értékalapú ingatlanadóztatásra vonatkozó törvényi szabályok alkotmánybírósági vizsgálatának kezdeményezéséről
(OBH 5217/2007.)
Az országgyűlési biztos állampolgári panasz alapján megvizsgálta a luxusadóról szóló törvény, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény – 2009. január 1-jétől hatályos – értékalapú ingatlanadóztatásra (építmény-, és telekadózatására) vonatkozó szabályait. Ennek eredményeképpen leszögezte, hogy az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye a jogalkotótól elvárja, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a norma címzettjei számára előreláthatóak legyenek.
A novemberben elfogadott törvénymódosítás szerint 2009. január 1-jétől az építmény- és telekadó alapja a számított érték lesz. A számított értéket a helyi adókról szóló törvénybe beillesztett – a luxusadóról szóló törvényben meghatározotthoz hasonló – adóztatási célú értékelési módszertan szerint kell meghatározni. A jelenlegi, a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás tehát alapvetően megváltozik, egyúttal a m2 szerinti adóalap alkalmazásának lehetősége megszűnik. Az új adóztatási célú értékelési módszertan nem a pontos forgalmi érték, a piaci ár megállapítására szolgál, hanem gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az ingatlanok egyedi értékelésére ne legyen szükség.
Az országgyűlési biztos álláspontja szerint nem kétséges, hogy az államnak – az Országgyűlésnek – alkotmányos joga mind a jövedelmek, mind a vagyon megadóztatása. Ugyanakkor a megvizsgált új szabályozás az adóalap – az ingatlan számított értéke – konkrét meghatározását illetően nagyon tág mérlegelési lehetőséget ad az önkormányzati adóhatóság részére a vélelmezett értékhatárok keretei között. Ez nem felel meg a kiszámíthatóság követelményének, ugyanakkor a törvény nem ad lehetőséget az adóalanynak a tényleges érték bizonyítására.
Az adójogban alkotmányos követelmény, hogy becslés, illetve vélelem csak érdemi ellenbizonyítás lehetősége esetén alkalmazható. A becsléssel, illetve vélelemmel megállapítottól eltérő tényleges helyzet bizonyításának lehetőségét biztosítani kell az adó megfizetésére kötelezett részére. Ennek hiányában nem biztosított az az alkotmányos követelmény, hogy az adóztatás a tényleges jövedelemre, illetve vagyonra irányuljon.
Az országgyűlési biztos mindezek alapján indítványozta az Alkotmánybíróságnál a luxusadóról szóló törvény, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény – 2009. január 1-jétől hatályos – értékalapú ingatlanadóztatásra (építmény-, és telekadózatására) vonatkozó szabályai alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és megsemmisítését.
Budapest, 2007. december 5.
Dr. Szabó Máté sk.