A szabaduló elítéltek visszailleszkedéséről
null A szabaduló elítéltek visszailleszkedéséről
AJB-2987/2012.
Az ombudsman a szabadságvesztésből szabadultak társadalmi visszailleszkedésének hatékonyabb segítéséért
A büntetésüket letöltő elítéltek visszailleszkedésének elősegítése aktív magatartást, és ráfordításokat is követel mind az államtól, mind a társadalomtól. Az állam nem hagyatkozhat ebben kizárólag a civil szervezetek önkéntes tevékenységére. Szabó Máté ombudsman büntetés-végrehajtást vizsgáló projektjének részeként a volt elítéltek pártfogó felügyeletének, utógondozásának, illetve foglalkoztatásának fontosságára hívta fel az érintett állami szervek figyelmét.
A szabadulás utáni körülmények jelentősen befolyásolják az elítélt jövőjét. Az elítéltek segítségre szorulnak a börtönléttel összefüggő ártalmak, az elzárás miatt keletkezett anyagi-szellemi hátrányok, a társadalmi előítéletek miatt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy jelentős hányaduk eleve rosszul szocializált: az alacsony iskolai végzettség, a tartós munkanélküliség, a megoldatlan vagy nehéz lakáshelyzet, az alkoholizmus, a biztos családi háttér hiánya, a baráti kör természete hozzájárul az esetleg megismétlődő bűnelkövetéshez, ráadásul e tényezők gyakran együtt jelennek meg. A szabadságvesztés-büntetés után még azok is komoly problémákkal kell szembenézniük, akik korábban nem voltak ilyen hátrányos helyzetben.
Mindez aktív segítséget, és forrásokat követel mind az államtól, mind a társadalomtól, a büntetésüket letöltő elítéltek társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése, és ezen keresztül a közrend és a közbiztonság biztosítása érdekében. Az eszközöket az állam ugyan szabadon választja meg, de tevékenysége semmiképpen sem merülhet ki a büntetőpolitika szigorításában, a bűnelkövetők társadalomból való kitaszításában. A hosszabb vagy rövidebb idő után szabadulók segítség nélkül, önerőből képtelenek a társadalom tevékeny és hasznos tagjaivá válni – emlékeztetett a tapasztalat tényeire is vizsgálati jelentésében az ombudsman. Az állam nem támaszkodhat kizárólag a civil szervezetek tevékenységére. A feladat ugyanis igen összetett és alkotmányos kötöttsége miatt az állam nem vonulhat háttérbe. A biztos hangsúlyozta: demokráciában alapérték a jogállamiság, amely magában foglalja a bűnmegelőzést, mint alkotmányos célt is, amely az állam és a társadalom érdeke is.
A pártfogó felügyelet működési nehézségeit, az utógondozás és a foglalkoztatás problémáit, illetve az érintett szervek közti együttműködés hiányosságait részletező jelentés nyomán az alapvető jogok biztosa felkérte a közigazgatási és igazságügyi minisztert, a belügyminisztert, a nemzetgazdasági minisztert és az emberi erőforrások miniszterét hogy lehetőség szerint közösen tegyék meg a szükséges intézkedéseket.
A jelentés a /documents/10180/143994/201202987.rtf/2e7391f1-91fb-4d05-98be-6f2441eb8e36 oldalon olvasható.