Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A hatályos szabályozás alapján nem lehet gyorsan és gyermekközpontú módon fellépni, ha az egyik szülő jogellenesen tartja magánál a gyermekét és nem hajlandó őt önként átadni a másik szülőnek. Erre jutott egy panaszügy vizsgálatában az ombudsman. Székely László szerint a szabályozás átgondolásán túl szükség lenne a rendőrség, a bírósági végrehajtók és a gyámhatóságok együttműködésének javítására, valamint egy külön krízisfelkészítésre is. A biztos ajánlásaival három minisztériumhoz, az országos rendőrfőkapitányhoz és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökéhez is fordult.

Egy édesapa beadványában azt sérelmezte, hogy a leánygyermeke azért nem tudta teljesíteni a tankötelezettségét, mert a gyámhatóság nem jelölt ki számára iskolát. A panaszos apa és a külön élő házastársa közötti konfliktus miatt, valamint az elmaradt hatósági fellépés következményeként a kislány valójában már több mint egy éve nem is járt iskolába. Később a lány édesanyja is az ombudsmanhoz fordult, miután egy jelentősen elhúzódó végrehajtási eljárásban eredménytelenül próbálta kiadatni a gyermekét, akit az apa jogsértő módon tartott folyamatosan magánál.

Az alapjogi biztos jelentésében felidézte a bíróság jogerős döntését, amely szerint a szülői felügyeleti jogokat mindkét gyermek felett az édesanya gyakorolta, az apa tehát a gyermekeket jogtalanul vitte el, tartotta magánál. A rendelkezésére álló információk szerint az apa ellen kiskorú elhelyezésének megváltoztatása vétségének megalapozott gyanúja miatt a rendőrség eljárást folytatott. A biztos mindezek tisztázása után megállapította, hogy a gyermekek épp az apa jogellenes magatartása miatt nem járhattak abba az iskolába, ahová korábban beíratták őket. Az ombudsman álláspontja szerint viszont a gyámhatóság gyakorlatilag az apa jogellenes magatartását ismerte volna el azzal, ha döntést hozott volna az iskola kijelöléséről.

Székely László ombudsman az egyedi eset nyomán áttekintette a gyermek kiadásával kapcsolatos végrehajtási szabályokat. Feltárta, hogy ezek alapvetően az önkéntes teljesítés rendjét határozzák meg, ami azonban gyakran – a gyermek szüleinek végletekig elmérgesedett kapcsolata miatt – nem valósítható meg. A bírósági végrehajtónak csak annyi törvényes lehetősége van, hogy a gyermek felkutatása érdekében személyi körözés elrendelését kérje, ami azt szolgálná, hogy érvényt szerezzenek a bírósági döntésben foglaltaknak. A konkrét ügyben a biztos azt állapította meg, hogy az eljárás kapcsán alapjogi visszásság nem merült fel, az önálló bírósági végrehajtó, a gyámhatóság és a rendőrség a jogszabályokat betartva járt el. Az a tény azonban, hogy a gyermeket a rendőrség a végrehajtási eljárás megindulása után több mint egy évvel tudta visszaadni az anyának, komoly aggályokra utal. 

Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a gyermek kiadásával (átadásával) kapcsolatos jelenlegi végrehajtási eljárás bonyolult, nehézkes és sokszereplős mechanizmus, amely az önkéntes teljesítés elmaradása esetén nem képes hatékonyan előmozdítani a gyermek legjobb érdekét szolgáló gyors intézkedést. Így fordulhat elő, hogy a végrehajtásra kötelezett szülő – akár a jogerős ítélettel szembehelyezkedve – huzamosabb ideig magánál tudja tartani a gyermeket, aki ezalatt nem tud eleget tenni a tankötelezettségének, kapcsolattartás nélkül pedig nagy valószínűséggel elidegenedik a másik szülőtől. Ilyenkor egy sikeres végrehajtási eljárást, eredményes rendőri intézkedést követően vélhetően hosszabb időnek kell eltelnie, hogy helyreállhasson a szülő és a gyermek megszakadt kapcsolata. A vizsgált egyedi ügy és más hasonló panaszügyek tapasztalataiból kiindulva Székely László ombudsman megállapította, hogy a gyermek átadására vonatkozó hatályos jogi szabályozás miatt elhúzódó végrehajtási eljárás a jogbiztonság és a gyermeki jogok szempontjából is visszás.  

Az alapjogi biztos a gyermek átadásának jogi-szakmai szabályozása és a gyakorlat felülvizsgálata, a gyermek legjobb érdekének érvényesülését elősegítő gyorsabb eljárás biztosítása érdekében az igazságügyi miniszterhez, az emberi erőforrásokért felelős miniszterhez, a belügyminiszterhez, az országos rendőrfőkapitányhoz és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökéhez fordult ajánlásaival.