Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A vízkészlet mint természeti kincs és erőforrás védelme mindannyiunk kötelezettsége – hívja fel a figyelmet a víz világnapja alkalmából Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa és Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes közös közleményében. Az állam tulajdonosként és bizalmi vagyonkezelőként a jogi szabályozáson keresztül értéket közvetít, amely formálja a vízhasználat- és védelem lehetőségeit, és ezzel jelentős hatással bír a jelen és a jövő generációk életkörülményeire.

Az ENSZ közgyűlésének kezdeményezésére 1993 óta minden évben március 22-én emlékezünk meg a víz világnapjáról, alkalmat adva arra, hogy felhívjuk a figyelmet az édesvíz fontosságára. Az ombudsman és a szószóló ezzel kapcsolatban emlékeztetnek, hogy a Földön lévő vízkészletnek csupán 3 százaléka édesvíz, ebből 0,5 százalék áll valóban rendelkezésre, és a bolygó szinte minden állóvize, folyója valamilyen mértékben szennyezett. Évente több millió ember, köztük gyermekek halnak meg a világon vízhiány miatt vagy ivóvíz által közvetített betegségben. Az ENSZ megoldási javaslatokon munkálkodik, ennek eredményeképpen közgyűlése 2010-ben emberi joggá nyilvánította a vízhez és a szanitációhoz való hozzáférés jogát.

Magyarországon az alapvető jogok biztosának kiemelt feladata az Alaptörvény P) cikkében meghatározott értékek, köztük a természeti kincsek védelme, ebben segíti a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes. Az Alaptörvény P) cikke rögzíti, hogy a természeti erőforrások, közöttük a vízkészlet, a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az Alaptörvény P) cikke ezzel jogrendszerünk összes, a nemzedékek közötti igazságosság szempontjából releváns elemének tartalmi egységéhez teremti meg a közös alapot. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben úgy fogalmazott, hogy: „az állam a jövő nemzedékek mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rá bízott természeti és kulturális kincseket.”

Az ombudsman és a szószóló emlékeztetnek arra, hogy Magyarországon a természeti kincsek, köztük a vízkészlet is, erős horizontális jogi védelemben részesülnek. A természeti erőforrást érintő minden jogszabály megalkotásánál, állami és önkormányzati döntésnél integráltan kell figyelembe venni a természeti erőforrások megóvásának követelményét, valamint a jövő nemzedékek életfeltételeinek biztosítását. A rendelkezésre álló vízkészlettel a jelenlegi és a jövőben felmerülő vízhasználati igények egyaránt fenntartható kielégítése érdekében kell gazdálkodni. Ehhez a vízkészlet megfelelő mennyiségi és minőségi védelme elengedhetetlen.

Mindez szorosan összefügg az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, és ezáltal a testi és lelki egészséghez való alapvető joggal. Hazánk ivóvízellátása 95 százalékban felszín alatti vízből biztosított, de ehhez szükséges, hogy rendelkezésre álljon az a felszín alatti vízkészlet, amely ivóvíz kitermelésére alkalmas. Az Alaptörvény P) cikke szerinti vízkészletvédelem tehát az ivóvízhez való hozzáférés előfeltétele. A felszín alatti vízkészlet mint természeti kincs a „véges javak” közé tartozik, és csak korlátozottan képes a megújulásra, ahogyan azt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta a határozataiban. Az ombudsman és a szószóló ezért hangsúlyozza, hogy az államnak mint bizalmi vagyonkezelőnek elsődleges szerepe van abban, hogy az ivóvíz alapjául szolgáló felszín alatti vizet megőrizze a jövő generációk számára.