Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Aggályos, hogy jelenleg is szabálysértési eljárás és szankció fenyegeti azokat a kényszerítő helyzetben lévő gyermekeket, akiket a prostitúciós tevékenységen érnek – írta utóvizsgálati jelentésében Székely László ombudsman. A biztos szerint a rendészeti megoldások erőltetése helyett a gyermekvédelmi rendszer szereplőit kellene megerősíteni, jobban felkészíteni, hogy a veszélyeztetettséget időben felismerjék, érdemben felléphessenek ellene. A jelentés számos jogalkotási és gyakorlati intézkedés javaslata mellett a jó gyakorlatokra is felhívta a figyelmet.

2011-ben az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot folytatott arról, hogy jelen van-e hazánkban a gyermekprostitúció és milyen intézkedéseket tesznek a rendőrségi, gyermekvédelmi szervek akkor, ha a jelenséggel találkoznak. Az azóta eltelt hosszabb időszak jogszabályi változásai, a hivatalhoz érkezett jelzések, valamint más vizsgálati tapasztalatok alapján az ombudsman most azt tekintette át, mi lett a jelentésben foglalt ajánlások sorsa, hogyan teljesültek a Magyarország által vállalt európai uniós és nemzetközi emberi jogi kötelezettségek, milyen eredmények figyelhetőek meg a gyermekprostitúció elleni fellépésben. A biztos tájékoztatást kért a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaitól, a területi gyermekjóléti szakszolgálatoktól, egyes gyermekotthonoktól, az országos, a budapesti, kerületi és megyei rendőr-főkapitányságoktól. Az utóvizsgálat azt is megerősítette, hogy minden megkeresett megyében és a fővárosban is jelen van a gyermekprostitúció. A látencia miatt azonban az ilyen cselekményeknek csak egy kisebb hányada kerül a gyermekvédelem vagy a rendőrség látókörébe.

Magyarországon 2015 júliusában hirdették ki a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása elleni védelemről szóló Lanzarote-i Egyezményt. A gyermekprostitúció az Egyezmény szerint a 18 év alatti gyermek szexuális cselekményhez való felhasználásának a tényét jelenti, ha fizetségként pénzt, javadalmazást vagy bármilyen egyéb juttatást adnak vagy ígérnek, függetlenül attól, hogy a fizetséget, az ígéretet vagy a juttatást a gyermeknek vagy harmadik személynek nyújtják-e. Az ombudsman szerint abból kell kiindulni, hogy a kiskorú prostitúciós tevékenysége nem lehet önkéntes: azt valamilyen fizikai, lelki, gazdasági kényszer vagy fenyegetés hatására végzi. A gyermeket áldozatnak kell tehát tekinteni, akkor is, ha nem érzi magát áldozatnak, vagy ha a kényszer nem látványos, például anyagi javak megszerzése vagy függőség motiválja. Aggályos, hogy a hatályos jog elkövetőként, nem pedig áldozataként tekint a prostitúcióval érintett gyermekre, aki a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy e tevékenységet kényszer vagy fenyegetés hatására követte el.

A jelentés szerint az állam jogvédelmi kötelezettsége, hogy az ilyen helyzetbe került és így áldozattá vált gyermekeknek hatékony segítséget nyújtson. Mindezt azonban az ombudsman álláspontja szerint a gyermekvédelmi rendszeren belül kell megtenni, nem pedig jogi szankciók alkalmazásával. A megkeresett szervek válaszai alapján rekonstruálható, hogy a szabálysértési szankció alkalmazása nem funkcionális: a kényszer vagy fenyegetés hatása alatt álló gyermek esetében sem a generális, sem a speciális megelőzés sem működhet. A problémát az jelenti, hogy maga a kényszer, fenyegetés nehezen bizonyítható, a gyermekek nem jelentik fel az őket prostitúcióra rábíró személyeket, nem vallanak ellenük, nemegyszer a feljelentést is visszavonják. Székely László ombudsman megállapította, hogy nem egyeztethető össze a Lanzarote-i Egyezményben foglalt kötelezettségekkel, illetve a gyermekek jogaival összefüggő visszásságot okoz az a jogi helyzet, hogy a magyar szabálysértési jogban 18 és 14 év közötti gyermekeket is szankcionálni lehet tiltott prostitúciós tevékenység végzése miatt. A biztos hangsúlyozta, hogy a Lanzarote-i Egyezmény is megköveteli az áldozatok hatékonyabb segítését, megvédését, enélkül ugyanis nem lehet visszaszorítani a gyermekprostitúció jelenségét hazánkban.

A jelentés rögzíti, hogy a gyermekotthonokban az eltávozások alatt és az intézményből való szökéskor halmozottan megnőhet a prostituálódás veszélye. A súlyos, illetve visszatérően problémás esetekben a veszélyeztetett gyermekek indokolt, de arányos átmeneti elkülönítése jelenthetne megoldást. Aggályos, hogy a gyermekvédelmi intézmények jelenleg eszköztelennek érzik magukat, miközben hiányoznak a személyi szabadság arányos korlátozásának számon kérhető garanciái. Számos intézményi jó gyakorlat létezik, de nincsen olyan egységes, a gyakorlatot szolgáló átfogó kampány, a szakemberek többsége számára elérhető képzés, továbbképzés, iránymutatás, protokoll, ami segítené a gyermekotthonban dolgozók munkáját. A biztos rámutatott, hogy a lassabb előrelépések ellenére a gyermekprostitúció felszámolására irányuló, ténylegesen megvalósuló állami intézkedéscsomag, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek célzott továbbképzése, illetve az átfogó megelőzési intézkedések, azaz a mostaninál jóval aktívabb cselekvési terv hiányában nem lehet érdemi eredményt elérni a jelenség visszaszorításában.

A biztos megfontolásra javasolta a belügyminiszternek, kezdeményezze a szabálysértési törvény módosítását, hogy 18 év alatti személy ne legyen büntethető tiltott prostitúció szabálysértésének elkövetése miatt. Felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy támogassa azon szakértői munkacsoport által kezdeményezett javaslatokat, amely a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekeket érintő gyermekprostitúciós fenyegetés visszaszorításán dolgozik. Az ombudsman egy specifikus intézkedéscsomag, cselekvési terv kidolgozását is kezdeményezte, amelynek keretében figyelmet fordítanak a gyermekeket jogtudatosító általános kampányokra is. Javasolta, hogy indítsanak képzéseket, amelyek segítik a gyermekvédelemben dolgozókat a gyermekprostitúció felismerésében. Felkérte az országos rendőrfőkapitányt, hogy tekintse át a gyermekprostitúció jelenségének kezelését érintő protokollokat, az országos szinten működtetett bűnmegelőzési programok gyermekprostitúció kérdésével kapcsolatos elemét, vizsgálja meg a megyei rendőrkapitánysági jó gyakorlatok általánossá tételét, tegyék mindenhol érdemivé és folyamatossá a megyei rendőri szervek és a gyermekvédelmi intézmények, különösen a gyermekotthonok közötti együttműködést.